I. Az előzmények
Erzsébetvárosban az üzletek éjszakai nyitva tartásáról szóló 9/2013-as önkormányzati rendelet valójában egységes éjféli zárás, csak tettek bele egy-két kiskaput, a legveszélyesebb a rendelet 2. melléklete, amely egész egyszerűen kiveszi Belső-Erzsébetvárost a rendelet hatálya alól. A nyakatekert általános indoklás szerint a vállalkozáshoz való jog, és a lakosság pihenéshez való joga közötti egyensúly megteremtése, illetve a szórakozóhelyek Nagykörúton kívüli túlterjeszkedése miatt döntöttek így. Ezzel valóban sikerült elérni, hogy többé-kevésbé biztosított legyen az Erzsébet körút és Dózsa György út közötti területen élő erzsébetvárosiak éjszakai pihenése, azonban Belső-Erzsébetvárosban, ahol a „romkocsma-kultúra” már a kétezres évek közepétől virágzott, és 2013-ban több, mint 100 vendéglátóegység működött a rendkívül szűk területen, úgymond „bedobták a gyeplőt a lovak közé”, egy olyan helyzet állt elő, hogy a vállalkozás joga gyakorlatilag korlátlanul érvényesül az egészséges környezethez való alapvető jog kárára, sorra nyíltak a szórakozóhelyek, a lokációra alapozott siker, és a gyors meggazdagodás reményében számos vállalkozó próbált szerencsét.
Bár a kereskedelmi törvény úgy fogalmaz, hogy
a nyitvatartási időt alaphelyzetben a kereskedő határozza meg, a vásárlási szokások, valamint a „lakókörnyezet érdekeinek figyelembevételével”,
ez hidegen hagyta a vállalkozások jelentős többségét: egy több, mint tízezer ember által lakott területen, amely elsődleges funkciója lakóövezet, aligha lehet a lakók érdeke, hogy majd minden társasház aljában található nem lakás célú helyiségben nyíljon egy kocsma. Ahogyan az sem, hogy több száz fős, adott esetben ezer fő fölötti befogadóképességű szórakoztató-komplexumok működjenek önálló épületben, a szűk utcákon, műemlék-épületek között.
A Belső-erzsébetvárosi éjszakai szórakozóhelyek közönségét elsősorban az olcsó lerészegedésre vágyó, zömében brit „bulituristák” teszik ki, akiknek több szempontból is vonzó a főváros.
Egyrészt itt számos olyan dolgot megtehetnek, amit a hazájukban nem, némi túlzással, de a kiemelt bűncselekmények kivételével lassan már szinte minden megtörténhet. Másrészt, mivel a szórakozóhelyek reggel 6-ig is nyitva tartanak, a vendéglátósok ehhez igazították az üzletmenetüket: a rendkívül olcsó,(legalábbis a külföldiek számára) mennyiségi leitatásra.
A tömeg nagyságából következik, hogy a közterületi zajproblémák nem kevés részben köszönhetőek a bulizóknak, ezért a vendéglátósok ilyenkor azonnal elkezdik a felelősség áthárítását, hogy „az már közterület” (Itt azért érdemes megemlíteni zárójelben, hogy a Kúria 3/2014. számú közigazgatási elvi határozata szerint a vendégek hangoskodása is
(„nem mesterségesen keltett szabadidős tevékenység zaja”) veszélyes mértékű zajként értékelhető, tehát a jegyzőnek joga van korlátozni a vendéglátást folytató üzlet működését, még az érkező vagy távozó vendégek okozta utcai zaj miatt is. - Kérdés, hogy az elmúlt 4-5 évben miért nem történt emiatt bármilyen szankció?
A vállalkozók szerint (a közvetve általuk, azaz a vendégkörük által okozott), jelentős mértékű rongálást, köztisztasági szabálysértést, csendháborítást oldják meg a rendőrök, vagy a „közteresek”, úgy, ahogy akarják. Ha a napi több tízezer turistának csak a tíz százalékával lenne gond, az is ezres nagyságrend, ennyi embert kb. lehetetlen kezelnie a hatóságoknak.
De hogyan vélekednek a kialakult helyzetről a rendőrségi/rendészeti szakértők?
Fehér István r. alezredes, hivatalvezető, BRFK VII. kerületi Rendőr-kapitányság (közbiztonsági témájú lakossági fórum Erzsébetvárosban, 2019. május):
„...több tízezer ember megfordul esténként Belső-Erzsébetvárosban. Önmagában a jelenlétük az olyan fokozott hanghatással jár, amiket ráadásul a bérházak meg a szűk utcák fel is erősítenek .. Alkoholt fogyasztanak, külföldiek, hangosan beszélnek, kiabálnak, alapvetően azonban se bűncselekményt, se szabálysértést nem követnek el. ... Önmagában a sok ember hangos beszéde az nem ad okot rendőri intézkedésre. Az egyenruhások jelenléte, a figyelmeztetés, „rájuk szólás”, javíthat valamennyit a helyzeten, de ezek a kellemetlen hatások nem szűrhetők ki.”
Dr. Somogyi Csaba rendészeti igazgató, Erzsébetváros Rendészeti Igazgatósága (közbiztonsági témájú lakossági fórum Erzsébetvárosban, 2019. május):
„Fizikálisan ilyen fős csoportokkal szembeni intézkedést nem lehet végigvinni. ... 50 főt kordában tartani, a helyszínen tartani, visszatartani, leigazoltatni, szankcionálni nem lehet. .. Ha csak 5 percet számolunk egy intézkedésre ... akkor ez órákat vesz igénybe.
Az arányosságról már nem beszélhetünk, és igazából be sem fejezhető ennyi intézkedés.”
A rendészeti igazgató az Élhető Erzsébetváros 2017. júliusában, óriási lakossági érdeklődés mellett zajlott, a Király utcai K11 Művészeti és Kulturális Központban tartott lakossági fóromon pedig így fogalmazott:
„Ez az állapot, ami most kialakult a Belső-Erzsébetvárosban, ez az elmúlt három-négy évnek a terméke. ...
Egyszerűen ezt az irdatlan tömeget nem tudjuk, nem lehet kezelni. Becsélések szerint hétvégenként olyan 150-200 ezer ember fordul meg a Belső-Erzsébetvárosban.”
(2017-es becslések szerint...)
Ekkora embertömegnél már csak olyan módon lehetne rendet teremteni, amiért a jogvédők azonnal tiltakoznának, de még ahhoz is rengeteg pénzre lenne szükség, és a jelenlegi hatósági (rendőrségi/rendészeti) létszám olyan mértékű emelésére, ami valószínűleg drágább lenne, mint az úgynevezett „bulinegyedből” származó éves bevétele a központi költségvetésnek.
II. A zajszennyezés
A vendéglátóhelyek által okozott közvetlen (zeneszolgáltatásból származó), vagy közvetett (vendégkör) okozta zajterhelés elviselhetetlen terhet ró a lakosságra.
Az akusztikai szakvélemények önmagukért beszélnek, 2018-ban 150 mérési pontból 91(!) db hely zajszennyezése volt 60 dB fölött.
A „legcsendesebb” az UdvarROM-szórakozóhely, de 45.4 dB mellett még az is éppen meghaladta a külön jogszabályban meghatározott 45 dB-t, - tehát
nem volt olyan szórakozóhely tavaly sem, amely zajszennyezése ne haladta volna meg a törvényben meghatározott maximális zajszintet,
ami az előírás a nagyvárosias beépítésű lakott területre. (A legzajosabb hely az ELLÁTÓház volt - 72.5 dB.) Fontos megjegyezni, hogy ezek átlagértékek.
Azért a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány konkrét 2018-as - mégegyszer hangsúlyozom átlagos - érték különféle mérési pontokon Zsidónegyedben tapasztalható, vendéglátóhelyek és/vagy azok vendégeinek okozta zajszennyezésre vonatkozóan:
Kakas Plusz (5 m): 59.9 dB
Központ (15 m): 60.2 dB
Ördög Katlan (20 m): 60.7 dB
Ziccer! TrollFoci Sport Pub (10 m): 61 dB
Szimpla Kert (5 m): 61.7 dB (belső udvari mérés a Kazinczy utca 12-ben: 45 dB)
Síp utca 27. utcai zaj: 61.9 dB
4-es 6-os Wesselényi (15 m): 62.1 dB
Blue Bird (belső udvari mérés, Holló utca 8.): 64 dB
Fogasház (20 m): 64.3 dB
Instant (40 m): 64.6 dB
Liebling (10 m): 64.7 dB
Robot (10 m): 64.7 dB
Salvatore Bar (2 m): 65.6 dB
Blokk (5 m): 66.3 dB
Rico Bar (Gozsdu Udvar, belső udvari mérés, Dob utca 14. I. em. 32.): 67 dB
4-es 6-os (fel nem tüntetett távolság): 67.7 dB
Gozsdu Udvar Dob utca felőli rész (3 m): 67.7 dB
Routin Bar (5 m): 68.6 dB
Telep (3 m): 69.7 dB
La Bodeguita (belső udvari mérés, Kertész utca 32. III/5.): 72 dB
HiVE / ELLÁTÓház (5 m): 72.5 dB
Aki komolyan gondolja, hogy itt százas nagyságrendű vendéglátóhely esetén pusztán egy, a feladatát hatékonyan végző jegyző, és/vagy hangszigetelt nyílászárók képesek lennének megoldani a problémát, úgy az ordítozások, mint a zeneszolgáltatás tekintetében, annak ajánlom figyelmébe az ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.), 2018-as, a Vendéglátóhelyek környezeti zajkibocsátásának kiegészítő minősítéséről - lakóhelyiségek védelméről szóló irányelv-tervezetét - a számomra legfontosabbat kiemelve (amely tervezetben szakértőként többek között az a Zs. János működött közre, aki a Belső-Erzsébetvárosi akusztikai szakvéleményekért is felelős volt):
„A vendéglátóhelyeken alkalmazott zeneszolgáltatás már önmagában is mélykiemelést tartalmaz az esetek többségében, és az épületszerkezetek hanggátlási spektruma miatt a védendő helyiségekben kialakuló terhelés tovább tolódik az alacsonyfrekvenciák irányába. A lakóhelyiségek és a vendéglátóhelyek közötti épületszerkezetek aluláteresztő szűrőként értelmezhetők. Ennek megfelelően a vendéglátóhelyek működése mellett - az épületszerkezetek frekvenciafüggő hangszigetelése és az alacsonyfrekvenciás komponenseket bőven tartalmazó zeneszolgáltatás miatt - a szomszédos védendő terekben gyakran egy speciális, szinte csak alacsonyfrekvenciákat tartalmazó terhelés alakul ki.”
„A vendéglátóhelyek esetén mind a zeneszolgáltatás, mind a vendégek beszélgetése, nevetése, kiabálása okozta zajok egy időben erősen változó, akár jelentős zajcsúcsokat is tartalmaző gerjesztést jelentenek. Az egyenértékű szintekre vonatkozó követelmények teljesülése mellett gyakran előfordul, hogy
egy-egy kiugró zaj olyan mértékű terhelést okoz a védendő helyiségben, amely az éjszakai pihenést zavarja, akár az alvási fázist is megszakítja. A jelenlegi szabályozásban megfogalmazott követelmények hajlamosak 'elkenni' az időben jelentősen változó zajok okozta problémát...”
Közterületen, a szűk utcákon pedig, ezek a hangok felerősödnek:
„A földfelszín hatása erősen függ a talaj minőségétől. Beton, ill. a gyárak környékén a döngölt földfelület által okozott „hanggyengülés” -3 dB (azaz erősödés lép fel), míg pl. a fűvel borított talaj esetében az erősen frekvenciafüggő hanggyengülés széles tartományban változhat.
Az épületek fala jó hangvisszaverő felületként viselkedik. Ennek megfelelően a „gyengülés” értéke -3 dB, azaz erősödés lép fel.”
(Forrás: Bozóki Zoltán: Zaj és rezgésvédelem)
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a Polgári Törvénykönyvről Szóló 2013. évi V. törvényben (Ptk.) meghatározott birtokláshoz, tulajdonhoz való joga is sérülhet a lakóknak:
„5:13. § [A tulajdonjog]
(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán - jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között - teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.
(2) A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.”
A Ptk. 5:13 § (2) bekezdésében említett birtoklás, használat joga sérül azokban az esetekben (jellemzően utcafronti lakásoknál), ahol a hálószoba közvetlenül az utcára néz, de pihenésre az utcai/vendéglátóhelyről származó zaj miatt kevésbé alkalmas. Számos olyan esetre volt példa, hogy a lakástulajdonos(ok), amennyiben a lakás kialakítása ezt lehetővé tette, kénytelen(ek) volt(ak) az utcafronti szoba használata helyett egy kisebb, belső szobát használni a pihenéshez, tehát ezáltal az ingatlantulajdon rendeltetésszerű használata „problémássá” vált, például egy nagypolgári lakás, akár 20-30 m²-es hálószobája helyett egy kisebb, ablaktalan helyiséget volt kénytelen igénybe venni a lakó, hogy éjszaka pihenni tudjon. HA a lakás kialakítása folytán ez lehetséges. Az alapvető jogok biztosának az AJB-3836/2014. számú ügyben tett jelentéséből idézve:
„A birtokvédelem mai jogunkban a környezetvédelem egyik eszközévé vált, nem tagadva meg kapcsolatát a tulajdonjoggal. ... a birtoklásban való zavarást az ítélkezési gyakorlat is tág értelemben fogja fel, nemcsak a dolog feletti hatalom gyakorlásának akadályozását érti rajta, hanem számos olyan magatartást is, amely a birtokost az uralma alatt lévő dolog rendeltetésszerű használatában akadályozza.”
Az Alaptörvény, a XXII. cikk (1) bekezdése szerint:
„Az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.”
Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes (Alapvető Jogok Biztosának Hivatala) 2017-es állásfoglalásában szintén megállapításra került az a tény, hogy az utólagos jegyzői kontroll kb. semmit nem ér
„Nem vitás előttünk, hogy a szórakozóhelyek működése rendkívüli (elsősorban esti, éjszakai) zajterheléssel jár, továbbá az igen nagyszámú látogató viselkedése, közterületi magatartása is sok esetben kifogásolható.”
...a belső-erzsébetvárosi szórakozóhelyek oly nagy számban működnek, hogy a jegyző hatósági jogkörei adta lehetőségek, azaz pusztán az utólagos szankcionálás nem hoz kellő eredményt”
„Az a szabályozási megoldás pedig, amely szerint a kerületnek épp azon részében nincs korlátozva az éjszakai nyitva tartás, amelyben szinte egymást érik a vendéglátó üzletek, felveti az alapjogi visszásság gyanúját.”
Az alváshiány ismert káros hatásaira vonatkozóan el lehet olvasni az Egészségügyi Világszervezet (WHO - World Health Organization) „NIGHT NOISE GUIDELINES FOR EUROPE” c. ajánlásait, de számos tudományos cikk foglalkozik ezzel.
Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében meghatározott testi és lelki egészséghez való alapvető joga vitathatatlanul sérül a Belső-erzsébetvárosi lakók többségének, köztük kisgyermekeknek is:
„Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.”
Azok számára, akik szerint pedig semmilyen rendeleti korlátozás nem szükséges, elgondolkodtató lehet, hogy a KÚRIA Önkormányzati Tanácsa, a Köf.5.037/2016/4. számú határozatában elutasított egy - vendéglátó üzletek éjszakai nyitvatartásának rendjéről szóló rendelet tövényellenességének megállapítására, és megsemmisítésére vonatkozó indítványt - az indoklásban többek között ez
szerepelt:
„...a Kúria lényegében a vállalkozáshoz való jognak adna abszolút teret, egy olyan jogi helyzetet hozna létre, amelyben az ott lakók pihenéshez, egészséges környezethez való joga nem érvényesülhetne”
Egy ideig bizonytalanság volt azzal kapcsolatban, hogy a világörökségi helyszínen egyáltalán lehet-e szabályozni a nyitvatartást a helyi önkormányzatnak, erre a Fővárosi Törvényszék 2017-es végzése (2.Kpk.670.453/2017.4.), illetőleg a Kúriának az azt helyben hagyó Kpkf.37.135/2018/2. számú határozata tett pontot végérvényesen, és egyértelműsítette, hogy a helyi önkormányzat élhet a nyitvatartás-korlátozás eszközével, idézet a törvényszéki végzésből:
„...a Kertv. 6.§ (4) bekezdése az üzletek 22.00 és 6.00 közötti nyitva tartásának rendeletben való szabályozását az önkormányzati képviselő-testületre delegálja, ezzel szemben a Kertv. 6.§ (8) bekezdése a világörökségi területen működő üzlet 24.00 és 6.00 közötti nyitvatartásának engedélyezéséhez ad felhatalmazást a jegyzőnek.
A 6.§ (8) bekezdés jogszabályba valóbeemelésére azért került sor, mert a világörökségi területbe tartozó kiemelt jelentőségű területeken az általánostól eltérően szigorúbb szabályozás érvényesül a nyitva tartás szempontjából, azonban ez a speciális törvényi rendelkezés nem vonja el a képviselő-testülettől a rendeletben történő szabályozás lehetőségét.
A törvényszék egyetért a kérelmezett azon álláspontjával, hogy a jegyzőre a Kertv. 6.§ (8)bekezdése által delegált jogkör csak abban az esetben bír érdemi jelentőséggel, amennyiben az önkormányzat képviselő-testülete nem kíván a Kertv. 6.§ (4) bekezdés a) pontja szerinti rendeletalkotási jogosultságával élni. A Kertv.-be később beiktatott 6.§ (8), (9) és (10) bekezdések nem a képviselő-testület rendeletalkotási jogát hivatottak korlátozni.”
Az „erősen világörökségi” Terézvárosban is hosszú évek óta szabályozzák a vendéglátó-üzletek éjszakai nyitvatartását, a kereskedelemről szóló törvény 2013-as módosítása sem hozott változást, ha nem így lenne, a 2018-as erzsébetvárosi helyi „népszavazást” sem lehetett volna kiírni, amely gyakorlatilag arról szólt, hogy a nyitvatartás kérdését, a felelősség áthárításával a képviselő-testület, a Belső-Erzsébetváros lakosságának a döntő többségének alapvető jogainak szempontjából (is) erősen aggályos, illetve „kifogásolható” módon „népszavazásra” bocsátotta.
A probléma megnyugtató rendezése most az új testület kezében van, kérdés, hogy valóban szándékában áll-e az új polgármesternek és koalíciós partnereinek a lakók érdekeit szolgálni.
