Az utóbbi időben, ha valamilyen okból felkelti az érdeklődését a sajtónak a Budapest VII. kerületének Belső-erzsébetvárosi részén ideiglenesen létező „bulinegyed”, akkor leginkább a hiszékeny bulituristáknak jóval a piaci ár fölött sütőport, majoránnát eladó egyszerű utcai csalókról, esetleg a közvécék hiányáról esik szó, mint a legégetőbb problémákról, amelyek felháborítóak, és tarthatatlanok egy XXI. századi világváros közepén. A köztisztaság kérdése érintőlegesen kerül említésre, nem sűrűn látni ehhez hasonló lakossági videófelvételeket az országos médiában, és a zajszennyezésről is nagyon keveset hallani. Hiába küld a belvárosba a BRFK minden évben több rendőrt, hiába fizet a VII. kerületi önkormányzat a kerületi rendőrségnek 30 milliós túlórapénzt, és hiába költ jogkör nélküli biztonsági cégekre tízmilliós összeget évente, hiába emelték meg a hatósági iroda munkatársainak létszámát, hiába dolgozik több rendész (közterület-felügyelő), sajnos továbbra is elviselhetetlen az ott élők jelentős részének úgy az utcai, mint a vendéglátóhelyekről származó zaj.

(Ilyenkor többen jönnek a budai négyzetméter-árakkal, meg, hogy nyugodtan el lehet költözni mindenkinek. Ezt nem is kommentálnám, illetve csak annyit jegyeznék meg, hogy aki ebben látja a megoldást, tekintse meg ezt a felvételt és/vagy olvassa el ezt a cikket. Aki a 2018-as helyi „népszavazás” érvénytelenségére hivatkozik, annak ezt a videót tudom ajánlani. A „bulinegyed” kialakulásáról, és hogy mennyire volt beleszólása mindebbe a lakóknak, arról pedig ezt a rövid bejegyzést érdemes végigolvasni.) 

Február 4-én közérdekű adatigénylést nyújtottam be a VII. kerület Belső-erzsébetvárosi részére vonatkozó éjszakai zajtérképekre elektronikus úton, emailben. Első alkalommal nem jártam sikerrel, a Polgármesteri Hivatal Jegyzői Irodájának vezetője szerint ugyanis az (egyébként több millió forint közpénzből készített) akusztikai szakvéleményben foglalt információk „szellemi terméknek” minősülnek, és a zajtérképeket sem kaptam meg. Mivel a válasszal nem voltam elégedett, így a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultam, a dr. Péterfalvi Attila által vezetett NAIH végül nekem adott igazat, tehát úgy tűnik mégsem képeznek államtitkot a mérési eredmények, illetőleg a zajtérképek sem:

Belső Erzsébetváros zajterhelése a 2017-2018-as években

És a Budapest Airport által végzett zajmérések 2017-ben: 

(A képek a Budapest Airport honlapján hozzáférhető információk alapján készültek.) 

A Belső-erzsébetvárosi zajméréseknél az egyes mérési pontokhoz tartozó adatok több, mint sokkolóak, és akkor még nagyon enyhén fejeztem ki magam. Ez alkalommal a 2017-es év éjszakai zajterhelésére fókuszáltam, a mérések a 23 óra és hajnali 3 óra közötti időszakban, csütörtök, péntek, és szombati napokon készültek, augusztus 10. és november 2. között, azaz, még csak nem is az úgynevezett „idegenforgalmi szezon” közepén, amely május közepétől október közepéig tart. A zajméréseket a szórakozóhelyek környezetében végezték, 2-3 alkalommal visszatértek, szélcsendben, 13-17 °C közötti hőmérséklet, derült, száraz idő mellett.

A 2017-es akusztikai szakvélemény alapján az összesen 156 mérési pontból 112-nél mértek 60-70 dB közötti, 23 helyen 55 és 60 dB közötti, 11 ponton 50 és 55 dB közötti zajszintet. A leghangosabb a Lärm és a Liebling volt (melyek a Fogasház-Instant komplexum részei), 10 méterről 73.8 illetve 74.2 dB zajszennyezéssel. Egy mérési pont kivételével (Udvarrom: 44.8 dB), mindenhol meghaladta a zajszint a külön jogszabályban meghatározott zajkibocsátási határértékeket.

Mindennek van határa!

 A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet (27/2008-as rendelet) szerint az „üzemi és szabadidős zajforrások” zajterhelési határértékei éjszaka (22 óra és 6 óra) között „nagyvárosias beépítésű” lakóterületen 45 dB. Lakóingatlanon belül, lakószobában 30 dB. (Belső-Erzsébetváros városközponti, nagyvárosias beépítésű, VK-VII/2, és VK-VII/15 övezeti besorolású lakóterületnek minősül.) A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. Rendelet (Zajrendelet) 10. § (1) bekezdése alapján egyébként zajkibocsátási határérték megállapítására van szüksége többek között a vendéglátóhelyeknek is, amelyek akár „szabadidős zajforrást” szeretnének üzemeltetni (gy.k. a zeneszolgáltatás is idetartozik), ebben a környezetvédelmi hatóság jár el (ami alaphelyzetben a jegyző, a VII. kerületben is, leszámítva az önkormányzati bérleményekben működő vendéglátóhelyeket, ahol a kormányhivatal általában a szomszédos kerület jegyzőjét jelöli ki környezetvédelmi hatóságként).

A határérték megállapítása nem egyszerű, a 27/2008-as rendelet 5. §-a adhat kiindulópontot, illetve a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet (93/2007-es KvVM rendelet), egyébiránt a különféle zajkibocsátási határérték egy-egy konkrét vendéglátóhelyre vonatkozóan közérdekű adatnak számítanak, számos helyről letölthetőek (egyetlen random példa a sok közül). A határérték megállapításánál fontos fogalom még a Zajrendeletben meghatározott hatásterület (a környezeti zajforrás vélelmezett hatásterülete a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan és annak határától számított 100 méteres távolságon belüli terület”) , ami a belvárosban jellemzően a zajtól védendő épületeket, a környező lakóingatlanokat érinti. A legtöbb esetben a zajkibocsátási határértékeknek az épületek védendő homlokzata előtt 2 m-re (illetőleg a nyílászárótól „általában 2 m-re”), a padlószint felett 1,5 m magasan kell teljesülniük.  Tehát egy vendéglátóhely „szabadidős zajkibocsátásából”, zeneszolgáltatásából származó zaj nagyon leegyszerűsítve a hatásterületén lévő lakóépületnél az egyes lakások esetében kívül, az ablaktól 2 m-re nem haladhatja meg a 45 decibelt a legnagyobb zajterhelést adó fél órában (a 27/2018-as rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontja szerint). A valóságban a helyzet jóval bonyolultabb, Belső-Erzsébetvárosban alig 0.8 km²-es területen található rengeteg - mértékadó becslések szerint is legalább 300, 24 órán túl nyitva tartó - szeszes italt kiszolgáló, zeneszolgáltatást nyújtó szórakozóhely esetén a hatásterületeknél nyilvánvalóan átfedés van, sok helyen alig néhány m-re vannak egymástól a vendéglátóhelyek (Gozsdu Udvar, Madách Imre út, Kazinczy utca stb.), a zajkibocsátási határérték megállapításánál a hatásterület több tényezőtől függ, úgy, mint a Zajrendelet 2. § l) pontjában meghatározott háttérterheléstől („a környezeti zajforrás hatásterületén a vizsgált forrás működése nélkül, de a forrás típusának megfelelő zajterhelés”). Az utcai tömeg, vagy a vendégek által okozott zajtól függetlenül is, józan ésszel végiggondolva, ilyen mennyiségű, és ennyire szűk területre koncentrálódott kocsma esetén szinte elképzelhetetlen, hogy ne lépjék át a megállapított zajkibocsátási határértékeket (jóindulattal feltételezve, hogy mindegyik VII. kerületi zenés vendéglátóhely rendelkezik ilyennel, azaz van „engedélyük” a zeneszolgáltatásra), de a gyakorlatban ez úgy működik, hogy minél többen vannak a helyen belül, annál hangosabb a zene is. (A vendéglátóhelyeknek egyébként üzleti érdekük is fűződik a hangosan ordíttatott zenéhez.) Lehet tovább fokozni a helyzetet, ha bárki megnézi az önkormányzat (számos pontatlanságot tartalmazó, de nagyságrendileg talán hitelesnek mondható) úgynevezett „világörökségi nyilvántartását”, mely szerint a Belső Erzsébetváros világörökségi területén található szórakozóhelyek össz. kapacitása (azaz, ha egyidejűleg mind tele lennének) 15000 fő fölött van, és ez a szám teraszok, partyhostelek nélkül értendő. A világörökségi terület, pontosabban a világörökségi helyszín védőövezete (a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény (Vötv.) 1 §  5.  pontja szerinti világörökségi terület:  „a világörökségi helyszín és annak védőövezete”), tehát a Király utca - Károly körút - Dohány utca - Klauzál utca, Klauzál tér, Csányi utca által határolt területet jelenti, ez a „bulinegyed” hozzávetőlegesen 70%-a, Belső Erzsébetváros területe ugyanis a Király utca - Károly körút - Rákóczi út - Erzsébet körút által határolt részt jelenti, az itt található vendéglátóhelyek teljes befogadóképessége meghaladhatja a 25 ezer főt (mégegyszer: ez csak a szórakozóhelyek befogadóképességét jelenti). Számos vendéglátóhely csinálta/csinálja azt, hogy az utcán is kiszolgálja a vendégeit (Dzzs, Telep, Központ, Zeg Zug, Úri Muri stb.), aztán a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 2012-es módosítása után a szórakozóhelyekről kiszoruló dohányosok nagy számban tartózkodnak a közterületen a kocsmák közelében, ott vannak a helyek között folyamatosan vonuló kisebb-nagyobb csoportok, vagy az akár 50-100 fős pub crawlok. Ha csak 5%-os kihasználtsággal működnének a helyek, az is ezres nagyságrendű tömeget jelent, az egyik romkocsma (társ)tulajdonosa, már 3.5 évvel ezelőtt is napi 4000 vendégről tett említést (a - hivatalosan... - 560 fős befogadóképességű szórakozóhely esetén), és ez csak egy vendéglátóhely a sokszázból, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy mekkora tömeg lehet jelen az utcákon (is), és ez önmagában milyen hangerővel járhat, ráadásul egyes szórakozóhelyek csúcsidőben jóval több embert engednek be, mint ami a hivatalos befogadóképességben szerepel, emellett figyelembe kell venni még a helyek zeneszolgáltatását, a taxikat (dudálás, zenélés), kisebb (de nem elhanyagolható) mértékben a túlárazott sütőport, majoránnát fogalmazók, lányokat futtatók autóiból áradó basszust, illetve a motorzajt, a riksákat (üvöltő utas és/vagy zene), a tömegtartózkodásra alkalmas épületben található, ezres befogadóképességű (rom)diszkók környékét, ahol a bejáratnál százas sorok várnak a bejutásra egy átlagos hétvégén, a teraszokon beszélgető, vagy üvöltöző vendégeket.. Elképesztő zajterhelésnek van kitéve Budapest legkisebb, legsűrűbben beépített és lakott kerületének harmadrésze, arról nem is beszélve, hogy a szűk utcákon ezek a hangok felerősödnek:

„A földfelszín hatása erősen függ a talaj minőségétől. Beton, ill. a gyárak környékén a döngölt földfelület által okozott „hanggyengülés” -3 dB (azaz erősödés lép fel), míg pl. a fűvel borított talaj esetében az erősen frekvenciafüggő hanggyengülés széles tartományban változhat.

Az épületek fala jó hangvisszaverő felületként viselkedik. Ennek megfelelően a „gyengülés” értéke -3 dB, azaz erősödés lép fel.”

(Forrás: Bozóki Zoltán: Zaj és rezgésvédelem)

A zajtérképről, illetőleg a mérési eredményekből nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy az adott vendéglátóhely zeneszolgáltatásából, az érkező, vagy távozó, esetleg kint cigarettázó, ordítozó vendégeiktől, a nagyobb helyek esetén a taxiktól avagy mindezekből együttesen származik a zaj, utóbbira jó példa lehet az ELLÁTÓház, ahonnan az őrjöngő pub crawlok, a stag partyk, a nyitott ajtónál kiáramló hangos zene, illetőleg a számtalan taxi, vagy a riksák mélynyomója egyaránt komoly zajszennyezést okoz, ami meg is látszik a számokon, 2017-2018-ban is bőven 70 dB fölötti átlag éjjeli zajszinttel. 

(Mindennapos jelenségek az ELLÁTÓháznál, forrás: bilinegyed YouTube-csatorna)   

Több lakótól lehet hallani, hogy bizonyos szórakozóhelyek (Fogasház, Instant, Robot, Központ, Telep, ELLÁTÓház stb.) adott esetben még akár belső, udvari lakásban, zárt, többrétegű, hangszigetelt nyílászárók, alumíniumredőny, függönyök mellett is lehetetlenné teszik az éjszakai pihenést a basszus miatt, füldugóval is alig lehet aludni, ez kocsma fölötti lakásoknál méginkább jellemző, de a mély hangok az olyan utcafronti lakóingatlanokban is problémát jelentenek, amelyeknek nincsen a közvetlen közelében zajos vendéglátóegység (már, ha létezik még ilyen), a hangszigetelt ablak sem segít a basszusnál: van, ahol a - rengeteg szórakozóhely és naponta több tízezer turista miatt - a belső kerületrész utcáin egyre nagyobb számban jelenlévő „független” és „társasági” (hiéna)-szolgáltató taxisok, riksák üvöltetik a zenét. Az állandó éjszakai zaj- és rezgésterhelésnek „köszönhetően” számos Belső-erzsébetvárosi lakó lényegesen kevesebbet tud aludni, mint mondjuk akár 4-5 évvel ezelőtt, körülbelül 2014-2015-re tehető, amikor kezdett (belső-)kerületi szintűvé duzzadni a „bulinegyed” okozta környezetszennyezés, de az utolsó csepp a pohárban talán a Fogasház-Instant fúzió volt 2017. márciusában (ahol nem csak a zaj a probléma, ahogy számos másik vendéglátóhely esetében sem...)

(A felvételek illusztrációk, forrás: bilinegyed YouTube-csatorna) 

A mindezidáig elhallgatott, tízmilliós nagyságrendű közpénzbe kerülő zajtérképekről, mérési eredményekből is letagadhatatlanul világos, hogy a Belső-erzsébetvárosi lakók jelentős részének évek óta súlyosan sérülnek az alapvető, többek között a pihenéshez és egészséges környezethez való jogai, olyan szinten lépi túl a határértéket az egyes utcaszakaszokon mért éjjeli zajszint, hogy ilyen sűrű beépítettségnél nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy világos legyen, ez a lakóingatlanokban is kőkeményen hallatszik, és nem alaptalan a lakók panasza, amit a számok minden kétséget kizáró módon igazolnak.

Érhetetlen, hogy az önkormányzat miért nem tett semmilyen látható lépést ebben az ügyben (sem). Bármely Vietnámot is megjárt Észak-amerikai, egykori favágó egy kezén meg lehetne számolni, hány vendéglátóhelyet záratott be az elmúlt évek során a kereskedelmi hatóság (ami a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet alapján a JEGYZŐ) „bejelentés alapján, vagy hivatalból”, pedig állítólag éves ütemterv szerint ellenőrzik a helyeket, a West-balkáni szórakozóhelyeknél, a  - 2017-es közmeghallgatáson elmondottak alapján - a társszervekkel együtt „havi rendszerességgel” tartanak ellenőrzéseket.  

A kereskedelmi törvény, azaz a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 6. § (5) bekezdése szerint:

„A KERESKEDELMI HATÓSÁG bejelentés alapján VAGY HIVATALBÓL - a lakók egészséges életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében - a külön jogszabályban meghatározott VESZÉLYES MÉRTÉKŰ ZAJ ESETÉN az üzlet éjszakai (22 ÓRA és 6 ÓRA közötti) nyitva tartását korlátozhatja. A korlátozás keretében a kereskedelmi hatóság a jogsértő állapot megszüntetéséig kötelező ÉJSZAKAI ZÁRVA TARTÁSI IDŐSZAKOT RENDELHET EL.”

A Kertv. 9. § (4) bekezdése szerint: „tevékenységre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megsértése esetén - a külön jogszabályban foglaltak szerint - a kereskedelmi hatóság

a) elrendeli AZ ÜZLET vagy szálláshely ideiglenes BEZÁRÁSÁT,

b) elrendeli az ÜZLET vagy szálláshely azonnali BEZÁRÁSÁT,”

És, akkor most jön a ráadás:  a Kúria 3/2014. számú közigazgatási elvi határozata szerint A VENDÉGEK HANGOSKODÁSA IS (a gyengébbek kedvéért, a „nem mesterségesen keltett szabadidős tevékenység zaja”) is VESZÉLYES MÉRTÉKŰ ZAJKÉNT ÉRTÉKELHETŐ.

Persze, mindezek ellenére is felvetődhet a kérdés, hogy többszáz szórakozóhelynél mennyire lehet hatékony, ha csak utólagos szankcióval élhet a kereskedelmi hatóság (a 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet alapján már csak bejelentési kötelezettsége van a kereskedőnek, vendéglátóhelynél nincsen már működési engedély, működési igazolás van, a jegyző tudomásul veszi - mert tudomásul kell vennie - a bejelentést, nyilvántartásba kerül, és megnyit az üzlet.. alapesetben, de, itt is árnyaltabb a kép, egyrészt a zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről szóló 23/2011 Korm. rendelet („Lex. West Balkán”) hatályba lépése óta 300 fő fölötti, tömegtartózkodásra alkalmas épületben található szórakozóhelyeknél, „diszkóknál” országos szinten mindenhol külön rendezvénytartási engedély kell - ami lényegében ahhoz szükséges, hogy a hely működhessen - , ezt a fővárosban a kerületi jegyző adja ki, a VII. kerületben a Doboz, a Fogasház, a Szimpla Kert, és a Tesla (Story) rendelkezik ilyennel /csak ennek a négy helynek az engedélyében szereplő teljes befogadóképessége hivatalosan is megközelíti a 4000 főt../,  - a Tesla/Story esetében, ahogy arra korábban is tettem utalást, a szomszédos Terézváros jegyzője az illetékes összeférhetetlenség miatt, mivel önkormányzati bérleményben van a szórakozóhely. Emellett világörökségi területen a 24 óran túli nyitvatartásnál a kerületi rendőrkapitányság szakhatóságként működik közre, és a rendőrkapitányság állásfoglalása alapján szintén a jegyző adja ki az engedélyt az éjfél utáni nyitvatartásra, ez mintegy 140 helyet érint Belső-Erzsébetvárosban, ha lehet hinni a nyilvántartásoknak...)

Sajnos még a szándék sem látszik a lakosság szubjektív tapasztalatai alapján, hogy akár a jegyző komolyan venné őket, vagy a hivatali ellenőrzést, lásd újfent az ELLÁTÓházat, amelynek a mai napig nem tisztázott még a tényleges befogadóképessége sem (a hivatalos adatok alapján 542 fő, rendezvénytartási engedélye nincs, a jegyző 2018-as, közérdekű adatigénylésre adott válasza alapján nem szükséges, emellett a szórakozóhely fölött van még közösségi szálláshelyként az 51 szobás, és 315 ágyas HiVE partyhostel, mégsem alkalmas tömegtartózkodásra az épület... - ha csak ennyi lenne a legkevesebb gond, de a szórakozók biztonsága szempontjából ez is bőven elég probléma), számos példát lehetne hozni még, ahol nem érződik, hogy legalább a tőlük elvárható lépéseket megtették volna a hatóságok.

Arról, hogy a kerületvezetés mit tehetett volna, később lesz szó, spoilerként azért dr. Bándi Gyula ombudsman, az Élhető Erzsébetváros 2017-es beadványára adott állásfoglalásából egy részlet, az önkormányzat 2013-as helyi „rendeletével” kapcsolatosan:

„Ám jogosan merül fel a kérdés, hogy elegendő-e a jogszabályszerű hatósági fellépés, ha annak ellenére sem változik érdemben a panaszok alapját képező állapot. A vizsgálatok alapján is egyértelműnek látszik, hogy a belső-erzsébetvárosi szórakozóhelyek oly nagy számban működnek, hogy a jegyző hatósági jogkörei adta lehetőségek, azaz pusztán az utólagos szankcionálás nem hoz kellő eredményt.”

„AZ A SZABÁLYOZÁSI MEGOLDÁS PEDIG, AMELY SZERINT A KERÜLETNEK ÉPP AZON RÉSZÉBEN NINCS KORLÁTOZVA AZ ÉJSZAKAI NYITVA TARTÁS, AMELYBEN SZINTE EGYMÁST ÉRIK A VENDÉGLÁTÓ ÜZLETEK, FELVETI AZ ALAPJOGI VISSZÁSSÁG GYANÚJÁT.”    

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO - World Health Organization) „NIGHT NOISE
GUIDELINES FOR EUROPE” c. ajánlásaiban kitér egyebek között az alváshiány ismert káros hatásaira, mint a magasabb halálozási arány, depresszió, erőszakos viselkedés, tanulási nehézségek, memóriaproblémák, lassú reakcióidő, cukorbetegség, magas vérnyomás kialakulásának kockázata.

(Zaj és egészségkárosodás. Forrás: Márkus Péter és Márkus Miklós: ZAJ ÉS REZGÉSVÉDELEM)  

Az Alaptörvény  XX. cikk (1) bekezdésében meghatározott testi és lelki egészséghez való alapvető joga vitathatatlanul sérül a Belső-erzsébetvárosi lakók többségének, köztük kisgyermekeknek is:

 „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.”

Továbbá ugyancsak sérül az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésében meghatározott egészséges környezethez való alapvető jog is:

 „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”

 A Polgári Törvénykönyvről Szóló 2013. évi V. törvényben (Ptk.) meghatározott birtokláshoz, tulajdonhoz való jog szintúgy sérülhet: 

„5:13. § [A tulajdonjog]

(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán - jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között - teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.

(2) A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga.”

A Ptk. 5:13 § (2) bekezdésében említett birtoklás, használat joga sérül azokban az esetekben (jellemzően utcafronti lakásoknál), ahol a hálószoba közvetlenül az utcára néz, de pihenésre az utcai/vendéglátóhelyről származó zaj miatt kevésbé alkalmas. Számos olyan esetre volt példa, hogy a lakástulajdonos(ok), amennyiben a lakás kialakítása ezt lehetővé tette, kénytelen(ek) volt(ak) az utcafronti szoba használata helyett egy kisebb, belső szobát használni a pihenéshez, tehát ezáltal az ingatlantulajdon rendeltetésszerű használata „problémássá” vált, például egy nagypolgári lakás, akár 20-30 m²-es hálószobája helyett egy kisebb, ablaktalan helyiséget volt kénytelen igénybe venni a lakó, hogy éjszaka pihenni tudjon. HA a lakás kialakítása folytán ez lehetséges. Az alapvető jogok biztosának az AJB-3836/2014. számú ügyben tett jelentéséből idézve: 

„A birtokvédelem mai jogunkban a környezetvédelem egyik eszközévé vált, nem tagadva meg kapcsolatát a tulajdonjoggal. ... a birtoklásban való zavarást az ítélkezési gyakorlat is tág értelemben fogja fel, nemcsak a dolog feletti hatalom gyakorlásának akadályozását érti rajta, hanem számos olyan magatartást is, amely a birtokost az uralma alatt lévő dolog rendeltetésszerű használatában akadályozza.”

(A Ptk. 5:5. §-ában definiált birtokvédelem elég sikamlós terep, nem is kíván a bejegyzés ezzel túlzott részletességgel foglalkozni, annyit  azonban megjegyeznék, hogy a Ptk. 5:8. § (1) bekezdése szerint: 

„A birtokos egy éven belül a jegyzőtől is kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.”

A birtokvédelem természetesen a szórakozóhelyek zavaró működésére is vonatkozik. A  jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet 2. § -a rendelkezik arról, hogyan kell birtokvédelmi kérelmet előterjeszteni. A hangsúly azonban ezen van: EGY ÉVEN BELÜL. Utána indoklás nélkül elhajtja a jegyző a kérelmezőt. (Itt azért azt nem árt figyelembe venni, hogy a lakó nem jogász, sokszor nem tudja hová forduljon, a megkérdezése nélkül a lakókörnyezetére települő, azt élhetetlenné tevő, „zavaró hatású”, hajnalig nyitva tartó szórakozóhelyek miatt, esetleg hívja a rendőrséget, akik vagy kijönnek, vagy nem, vagy lehalkíttatják a zenét, vagy nem, vagy nem csinálnak semmit az utcán hangoskodó csoportokkal, vagy nem...) Aki figyelmesen olvasott, az már tudja, hogy a jegyző egyben a kereskedelmi hatóság is, így szvsz. nem lenne szükség birtokvédelemre sem, ha komolyan vennék a hivatalos ellenőrzéseket, másrészt azzal, hogy a jegyző egy éven túl elutasítja a birtokvédelmi kérelmet - törvény szerint nem is tehet mást -, gyakorlatilag egyben „terhelő vallomást” tesz magára, azáltal, hogy egy nyilvánvalóan zavaró vendéglátóhelynél semmilyen rendellenességet nem észleltek hivatalból, „a sűrű, és alapos” ellenőrzések során.)

Visszatérve az Alaptörvényhez, a XXII. cikk (1) bekezdése szerint:

„Az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.”

Ami még releváns lehet, bár a bejegyzés elején kitértem rá, hogy akik a költözésről, és az ingatlanárakról osztják az észt, azok tájékozódjanak, és lehetőség szerint hagyják abba a vergődést, mindenesetre:

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint:

12. cikk

„Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.”

13. cikk

„1. Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét
szabadon megválasztani.”

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 kapcsán pedig a Magyar Turisztikai Ügynökség 2017-es rövidfilmjéből idézve:

„Az életminőség és a környezet nem sérülhet!”

 Hogy helyi önkormányzati szinten milyen lehetőségek vannak, és - többek között a kereskedelmi, és nem utolsósorban a környezetvédelmi - jogszabályok alapján, rendeleti szabályozással hogyan lehetne rendezni a helyzetet, mik a lehetséges megoldások, arra jelen bejegyzés keretei között most nem térek ki részletesebben, a fentebb idézett ombudsmani állásfoglalásból lehet következtetni bizonyos dolgokra, de a probléma rendkívül összetett.

Én a döntéshozók helyében már most elgondolkodnék, úgy a kerületvezetés, mint akár a főváros részéről, hogy mennyire jó irány az, amerre az emberi lakhatásra gyakorlatilag alkalmatlan Belső-Erzsébetváros tart, amely korábban egy csendes és biztonságos környék volt, minden ellenkező híreszteléssel és hazugsággal szemben.

 (A felvétel egy rövid részlet Réti Péter Utolsó lakó c. filmjéből, ahol Kemény Pál vendéglátós, a Holló utcai - Hunvald György buldózerbefektetői által lerombolt - Ezüstműves Ház utolsó lakója mutatja be röviden Belső-Erzsébetvárost 2004-ben, a „spontán, organikus folyamatok” , a romkocsmásodás kezdetekor.)

(Egyébként nagyon halkan jegyzem meg, ha már párhuzamot vontam a repülőtér és Belső-Erzsébetváros zajszennyezése között - az igénytelen brit partyturisták tömegeit szállító fapados járatok miatt sem lehet úgy tekinteni erre, mintha nem lenne összefüggés -, hogy Budapest főpolgármestere, és az innovációs és technológiai miniszter megállapodtak abban, hogy augusztustól nem szállhatnak majd le és fel repülőgépek a Liszt Ferenc-repülőtéren, éjfél és hajnali öt óra között, a „mélyalvás időszakában”, de a főpolgármester beszélt arról is, hogy a „bulinegyed” problémát és veszélyt előidéző szórakozóhelyeit egyik napról a másikra bezárathatná. Kezdetben talán elég lenne a(z akár pusztán a vendégeik által is) veszélyes mértékű környezeti zajt generáló éjszakai szórakozóhelyeket becsukni, ehhez a rendőrséget sem kell megkérdezni, bár nem tudom, a zajmérések ismeretében mennyi maradna meg a „bulinegyedből”...)

 (Vigyázni kell éjfél után? Forrás: YouTube)

(A veszélyesebb szórakozóhelyek sorsa olykor spontán rendeződhet..

Forrás: Ludas Matyi - 1956.) 

A fenti szám döbbenetes,  és bár a nagy Houdini a Csengery utcában született, azért ez most tényleg egy olyan “bűvésztrükk” amihez senki nem tapsol jó szívvel.
Mint ismeretes, Erzsébetváros lakossága a vigalmi negyeddé züllesztés, a gazdátlan közterek, a szmog és a zöldfelület szinte teljes hiánya (összefoglalva az élhetetlenné válás) okán rohamtempóban fogy.

De mennyi is az annyi?

2018 december 18-án közmeghallgatást tartott Erzsébetváros önkormányzata. A témát illető kérdés a következő volt:

9. Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata milyen hivatalos adatokkal rendelkezik a kerület lakosságának, különös tekintettel Belső-Erzsébetváros lakosságának alakulásáról a 2013-2018 közötti időszakról éves bontásban? Mennyivel csökkent a kerület, azon belül Belső-Erzsébetváros lakóinak száma a 2013-2018 közötti időszakban?

A választ Vattamány Zsolt polgármester olvasta fel, álljon itt a közmeghallgatás jegyzőkönyvéből idézve:

Válaszolok. Ez a 9. kérdés volt? Így van. Budapest VII. kerület Erzsébetváros 2013 és 2018 közötti lakosságadataival kapcsolatos kérdésére az alábbiakról tájékoztatom. A Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Helyettes Államtitkársága adatai alapján a kerület lakosságszáma 2013. évben 55 404 fő, 2018. évben 52 479 fő volt. Tehát az 5 év alatt 2 925 fővel csökkent. A külön kerületrészekre vonatkozó adatszűrési lehetőségünk nekünk nincsen.

A Helyi Választási Iroda 2019 február 1-i határozata szerint:

A Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint Budapest Főváros VII. kerületben 2019 január 1.-én érvényes lakosságszáma összesen 49666 fő

2018 december 18.-án               52479 fő

2019 január 1-jén                      49666 fő

Vajon mégis mi történhetett ez alatt a két hét alatt, - ami igazából csak 12 nap - amiért eltűnt ennyi ember?
Nem volt járvány, nem dúlt háború, mégis egy falunyi lakosság hiányzik!

Nézzük meg hogyan jöhetnek ki a számok!

Nyilvánvalóan nem mérik naponta a lakók számát a kerületben. Valószínűleg egy számítógépes rendszer a nyilvántartási adatok összesítése alapján kidob egy számot január elsején, és azt használják egész évben aktuális adatnak.
Tehát tegyük fel, hogy a polgármester 2018 december 18.-án egy  tárgyév január 1-jei adatot mondott, a Helyi Választási Iroda határozatában pedig egy 2019 január 1-jei friss adat szerepelt.

Még így is! Még akkor is! Ez egy év alatt közel 3000 lakó; a 2018-as 52479 fő  5.36%-a!
Ahhoz, hogy megértsük, milyen milyen döbbenetes szám ez, böngésszünk a Népesség.com VII kerületre vonatkozó adatbázisában:

Budapest 7. kerület utolsó becsült népessége 52 479 fő (2018 évben) , ami az akkori Magyarország népességének 0.53%-a (Budapest megyének 3%-a). Népsűrűsége 25110 fő/km2. Lakások száma 36853, népességet figyelembevéve, ez 1.4 fő per lakás. Ha népesség azonos ütemben változna mint [2017-2018] időszakban (-0.9%/év), 2019-ben Budapest 7. kerület lakossága 52 004 lenne.

De nézzük meg százalékosan, évekre lebontva a népességváltozást:

És akkor ideírva az idei: 

                   [2018-2019] – 5.36% /év

A fenti elemzés szerint, ha népesség azonos ütemben változna mint [2017-2018] időszakban (-0.9%/év), 2019-ben Budapest 7. kerület lakossága 52 004 lenne.
A prognózishoz képest 4.46 % az eltérés. A fentebbi statisztikai adatsor legkiemelkedőbb éves átlagainak is a duplája ez az arány a 2018-19-es évben.

Eltűnt a kerületből egy év alatt 2813 ember, a lakosság 5.35%-a. Egy falunyi lakos.
És ez senkinél, sehol nem verte ki a biztosítékot. A helyi önkormányzati újság legutóbbi számában nincs semmi róla. A médiában nem téma. Sehol. Az önkormányzat nem reagált semmit, pedig legkésőbb február elsején tudomást kellett erről szereznie. Február 11 -én rendkívüli ülés volt. Nem ezért hívták össze. El sem hangzott ezzel kapcsolatosan semmi.

Érdeklődve várjuk, vajon a március 12.-i ülésen téma lesz?

2018 februárjában volt egy népszavazás, ahol a helyieket elárulták. A politika eladta őket gazdasági lobbi érdekek nyomására, végképp kiszolgáltatta őket a kocsmák kényére-kedvére. Olcsó itatóhelyek embertelen, sokszor állati módon viselkedő „vendégei” által teremtett élhetetlen, elviselhetetlen viszonyok közé lökték őket. Nem állt ki mellettük sem a jobb, sem a baloldal, kéz a kézben árulták el a választóikat.

Ez a 2813 lakó tehát lábbal szavazott:
Elmenekültek innen. Eladták a lakásaikat, sokszor áron alul, sokszor hitel felvételével, végig küszködték a költözés tortúráját, hogy valahol nyugalomra leljenek. 

Vajon az önkormányzat dolgozói, a helyi politikusok büszkék erre?
Vajon ezzel reklámozzák majd itt ezt a "turisztikai csodát", ami annyira fontos a népnek, a nemzetnek, hogy megéri érte egy év alatt egy falu lakosságával megegyező számú embert elkergetni? 

Persze majd jönnek a válaszok! A szárnyaló ingatlan biznisz kihasználásáról, a trendről, jönnek majd a "szakértők", a semmit nem értők, beindul a kommunikációs nagyüzem… Ha egyáltalán elér ez valamilyen ingerküszöböt. Mert az is lehet, hogy nem.

Sehol nem lesz róla szó, csak itt, mi mondjuk, kiáltjuk!
2813-mal kevesebben lettünk! Megéri ez?! Kell ez?!
Mi lesz így ebből a kerületből? Mi lesz itt? Ki marad itt?

Ilyen egy felelős kerületvezetés? Ez egy megfelelő helyi politika? Ezt kiteszik a kirakatba vajon? Ez kap egy A4-es oldalt az Erzsébetvárosi Újságban? Éljen a helyi politika és a kocsma lobbi megbonthatatlan barátsága! Éljen a helyi politika korrupt töketlensége! És közben fejlődik Erzsébetváros! Ja. Visszafelé.

Mi várható?

Ennek a lakosság szám csökkenésnek egyenes következménye a választási törvények előírásai szerint, - mivel a lakók száma 50.000 alá csökkent -, az eddigi 12 egyéni önkormányzati körzet 10-re csökkentése, ami által eggyel kevesebb lesz a listás helyek száma is.  „Huncut aki rosszra gondol!”

Ennek vajon ki örül? Lehet szabni a körzeteket. A Belső-Erzsébetvárosban az eddigi három helyett örülhetünk ha két körzet lesz, és örülhetünk ha nem olyan ügyesen rajzol az a ceruza, hogy majd átlógnak a Középső-Erzsébetvárosba. Ugyanis ezzel a „Bulinegyed” témája már nem is lesz olyan meghatározó az önkormányzati választásokon. Biztos sokan örülnek ennek. A lakók nem. Igaz, egyre kevesebben vannak. Ügyes. Meg kell hagyni, ügyes. Igazi politikai megoldás. Abszolút nem társadalmi. Igaz ez utóbbihoz szív kell, akarat, cselekvés, döntés, felelősség vállalás. Az meg itt nemigen akad.
A várható változások mindenesetre itt bogarászhatóak:

 Erzsébetváros:

 A VII. kerületben még a kétezres évek közepén, a romkocsmásodás kezdetén sem  létezett a rendelkezésre álló adatok alapján semmiféle helyi rendelet az éjszaka is nyitva tartó vendéglátóhelyek, üzletek nyitvatartásának korlátozására.

Az erzsébetvárosi önkormányzat először 2007. év végén döntött úgy, hogy rendeletben korlátozza Erzsébetváros egész területén az üzletek éjszakai nyitvatartását, ami azt jelenti, hogy este 10, és reggel 6 között csak akkor tarthat nyitva egy kereskedelmi egység, ha nem árusít alkoholt abban az időszakban. (Erre egyébként már  a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. tövény (a továbbiakban: Kertv.) értelmében, annak hatályba lépésekor, azaz 2006. júniusától lehetősége lett volna az erzsébetvárosi kerületvezetésnek. ) 

(Kertv. 6. § (4) „A települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete - a helyi sajátosságok figyelembevételével - rendeletben szabályozhatja

a) az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét...” )

A leglényegesebb pontok Hunvald Györgyék, az alkoholtartalmú italokat árusító üzletek éjszakai nyitva tartásáról 30/2007. (XII. 17.) önkormányzati rendeletéből :

1. § (1) „A rendelet hatálya kiterjed Budapest Főváros VII. kerület ... területen található, alkoholtartalmú italokat árusító üzletekre a vendéglátást folytató üzlet kivételével.”
...
2. § (1) „Az 1. §-ban meghatározott üzletek 22.00 óra és 06.00 óra között nem tarthatnak nyitva, kivéve, ha az alkoholtartalmú italok árusítását 22.00 óra és 06.00 óra között beszüntetik.” 

 „A vendéglátást folytató üzlet kivételével.” Tehát a kocsmákat, romkocsmákat ez a rendelet nem érintette, lényegében kijelenthető, hogy a vendéglátóipari egységek továbbra is korlátlan, külön feltételekhez nem kötött nyitvatartással működhettek egész Erzsébetvárosban.

Józsefváros:

Az éjjel-nappali üzletek egyébként több budapesti kerületben is problémát okoztak akkortájt, például Józsefvárosban is :

A már többször is benyújtott, az üzletek éjszakai nyitvatartási rendjére vonatkozó előterjesztést Mitus Zsuzsa, az MSZP frakcióvezetõje jegyezte. A javaslat célja az éjszakai alkoholárusítás korlátozása a lakók nyugalmának védelmében. Az elõterjesztés lényegével egyetértve, dr. Gotthard Gábor frakcióvezetõ azzal egészítette ki a javaslatot, hogy a végleges rendelet megalkotása elõtt a hivatal és a polgármester folytasson egyeztetést a hasonló rendeletet már megalkotó, vagy annak elfogadására készülõ kerületekkel (V., VI., VII., IX.) annak érdekében, hogy egységes, egymással összhangban álló szabályozás alakuljon ki. Ugyancsak dr. Gotthard Gábor kezdeményezésére fogadták el a képviselõk az üzletek és vendéglátóhelyek éjszakai ellenõrzésére szolgáló plusz-bérköltségek biztosítását.

2008. őszén megszületett a VIII. kerület, az üzletek éjszakai nyitvatartási rendjéről szóló, 45/2008.(IX. 12.) rendelete is:

„1. § A R. hatálya kiterjed - a vendéglátó helyek kivételével - a Budapest Főváros VIII. kerület közigazgatási területén található alkoholtartalmú italokat árusító, nem bevásárló központban működő üzletekre.

2.§ (1) Az 1.§-ban meghatározott üzletek 23 óra és 06 óra között nem tarthatnak nyitva, kivéve ha az alkoholtartalmú italok árusítását 23 óra és 06 óra között beszüntetik” 

Így számolt be erről a Józsefvárosi Újság:

Mitus Zsuzsanna (MSZP) és dr. Gotthard Gábor közösen előterjesztett javaslata szerint a kerületben éjjel 11 és reggel 6 óra között nem tarthatók nyitva az alkoholos italokat árusító üzletek. A tilalom alá esnek a benzinkutak is, de a bevásárlóközpontok és a vendéglátóhelyek nem, mivel ezek működése nem zavarja a közterületek rendjét. A rendelettel egy régi, jogos panaszt orvosoltak a képviselők, hiszen – főleg a nonstop élelmiszerüzletek környéke , éjszakára szabadtéri kocsmává változott.

A vendéglátóhelyek végül itt is megúszták a nyitvatartás helyi rendeletben történő korlátozását, ami nem jelenti azt, hogy ne fordítottak volna figyelmet a kocsmák működéséből adódó problémákra, Gotthardék még razziákat is tartottak:

 „Gotthard Gábor, a Városüzemeltetési és Közbiztonsági Bizottság elnöke szerint ugyanis a Józsefvárosi Önkormányzat megelégelte azokat a bejelentéseket, amelyeket folyamatosan kapnak azokról az egységekről, melyek szabálytalanul üzemelnek, illetve a hangos zenével zavarják a lakókat.”

 Itt arról az éveken keresztül a Dohány utcában élő dr. Gotthard Gábor, egykori józsefvárosi fideszes önkormányzati képviselőről, bizottsági elnökről, alpolgármesterről van szó, aki 2010-től Vattamány Zsolt  VII. kerületi polgármester mellett lát el jegyzői feladatokat:

Újra vissza Erzsébetvárosba:

A Kazinczy utcában működő Szimpla Kert mögött (is) álló vállalkozás, a Szimplacity Kft. nettó árbevétele, a rendelkezésre álló adatok szerint 2007-ben 245.33 millió Ft volt, ami óriási, több, mint ötszörös növekedés volt mondjuk a 2004-es 47.18 millióhoz, de még a 2006-os évhez képest (116.45 millió) is sikerült dupláznia a Bertényi Gábor Márton, Gauder Márk Márton, Kis Attila Gábor, Zsendovits Ábel Krisztián-féle Szimplacity-nek. Természetesen ez nem azonos a tényleges nyereséggel, de a számadatok alapján is kikövetkeztethető, hogy nagy valószínűséggel a vállalkozás nettó árbevételének ilyen mértékű növekedése a romkocsmát látogató külföldi vendégek emelkedésének számában is tetten érhető volt.

A Szimpla Kert romkocsma nappal, 2007-ben (a VII. kerületi kereskedelmi hatóság hiányos - a hétvégi nyitva tartásról adattal nem rendelkező- nyilvántartása szerint a hely 2004-es megnyitása óta napjainkig 560 fős befogadóképességgel üzemel 1071 négyzetméteren):

Akkor már voltak azért lakossági panaszok a szórakozóhelyek közvetlen környezetében élők részéről, Hunvaldék azonban nem tartották annyira fontosnak, hogy ezzel foglalkozzanak, valószínűleg az ingatlanok -a vádirat szerint- áron aluli eladása minden energiájukat leköthette.

10 éve egyébként még (hivatalosan) sokkal nehezebb volt megnyitni egy vendéglátóhelyet a szigorúbb országos szintű szabályozás miatt. Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet, majd az ennek helyébe lépő, az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet illetve ezzel összefüggésben a Kertv-ben meghatározottak szerint 

működési engedélyhez kötötték a vendéglátóüzletek megnyitását, többek között előzetes szakhatósági hozzájárulásokra (pl. ÁNTSZ) volt szükség, és ezek megléte esetén engedélyezte csak a jegyző , ennek értelmében VII. kerületben akkor még -a Hunvald-ügyben később gyanúba keveredett- dr. Kálmán Zsuzsanna engedélyezte a kocsmák megnyitását. 

(Kálmán Zsuzsanna kapcsán annyit érdemes megjegyezni még, hogy dr. Vető Marietta, aki jelenleg fideszes alpolgármester, 8 éve sajtóreferensként semmi kivetnivalót nem talált benne, hogy Vattamány Zsolt polgármestersége alatt is a jegyzői kabinetben „rendezvényszervezőként” tevékenykedett Hunvald egykori jegyzője.)

2009-ben Hunvald György polgármestert a Központi Nyomozó Főügyészség őrizetbe vette hét rendbeli, különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, bűnsegédként elkövetett csalás bűntette, és két rendbeli, különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként elkövetett csalás kísérletének megalapozott gyanújával.

Hunvald „távollétében” a VII. kerületet Gergely József alpolgármester vezeti, ám időközben történnek országos jogszabály-változások is a 2009-es évben. 
A kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendeletnek és a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvénynek, köszönhetően a kereskedelmi tevékenység pusztán bejelentés-köteles lett, előzetes szakhatósági hozzájárulásokra többé nincs szükség, elég egy bejelentés a kereskedelmi hatóságnak, a jegyző nyilvántartásba veszi, és lényegében ez már elegendő is ahhoz, hogy az üzlet megnyithasson. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy utólagosan nincsenek ellenőrzések, csak a vállalkozás megkezdése vált lényegesen egyszerűbbé.) 2009-ben kezdte meg a működését a Fogasház nevű romkocsma is, az Akácfa u. 51. számú épületben, a jelenlegi (hivatalosan) 950 fős kapacitásánál lényegesen szerényebb (a kereskedelmi hatóság nyilvántartása szerint legalábbis), 45 fős befogadóképesség mellett.

(A Fogasháznak helyet biztosító ingatlan egyébként meglehetősen régen, már 1996-ban, Bakonyi Karola szocialista erzsébetvárosi polgármestersége idején került izraeli befektetők, így a Georgette és Michael Avruch-féle Sabor Kft. érdekeltségébe. Érdekesség, hogy Hunvald György 1996-ban lett igazgatósági tag a '96-ban létrehozott Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt-nél.)

 Terézváros:

A szomszédos Terézvárosban még a 2009-es évben megszületik Budapesten, bizonyos szempontok alapján talán az eddigi legszigorúbb nyitvatartást szabályozó, az üzletek éjszakai nyitvatartásáról szóló 20/2009. (VI. 29.) önkormányzati rendelet, 

Az eredeti rendelet* értelmében este 22 óra és reggel 6 óra között nem tarthatnak nyitva a terézvárosi vendéglátóhelyek.  A szabályozás a szállodákra és benzinkutakra nem érvényes, ellenben minden más üzlet, vendéglátóipari egység, szórakozóhely csak este tízig tarthat nyitva, illetve a megfelelő engedélyek beszerzése után a nyitvatartási idő bizonyos mértékig meghosszabbítható.

 Az üzletek a lakók legalább kétharmadának hozzájárulásával akár reggel 6 óráig is nyitva tarthatnak, de szeszes italt nem forgalmazhatnak ez idő alatt. A vendéglátóhelyek és a szórakozóhelyek pedig a lakói hozzájárulás megszerzése után is legfeljebb hajnali 1 óráig lehetnek nyitva.

A csendrendeletet a szocialista  Kékesi Tibor terjesztette elő, az MSZP mellett az SZDSZ és a Fidesz is támogatta (Illés Zoltán, /aki évekkel később kiállt a Városligetért, a kormányzattal szemben is/, ellenezte a szórakozóhelyek nyitvatartásának korlátozását.), Gyenge Zsolt, a JOBBIK tagja a VI. kerületi kocsmák védelmére kelt, és hatályon kívül helyezte volna a csendrendeletet.

A Nagymező utcai Instant romkocsma belülről:

A lakók érdekében (ám a közelgő önkormányzati választásoktól nem annyira távoli időpontban) hozott csendrendeletet rengetegen bírálták, például a hivatalosan „a Liszt Ferenc tér és környékének fejlesztéséért” létrehozott, azóta már megszűnt Brodway Egyesület, de a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is nemtetszésének adott hangot, valamint Demszky Gáborék is „aggodalommal figyelték” a kocsmák nyitvatartásának szigorítását.

Óriási hallgatás övezte viszont a sajtó részéről is dr. Kolláth György alkotmányjogász független jogi szakvéleményét a csendrendelet alkotmányjogi analíziséről.

 Kolláth György is változtatásokat javasolt, sőt, helyi népszavazást is akart volna, azonban szerinte:

„a Csendrendelet tartalmilag, érdemét tekintve nem alkotmányellenes”

Kolláth az önkéntes vállalások, hangzatos ígérgetések helyett a rendeleti szabályozásban hitt:

A Csendrendelettel összefüggésben érkezett javaslatok egy része jobbára jogon kívüli eszközökkel (pl. szemétszedés, parkosítás, közvilágítás-korszerűsítés, stb.) kívánja felszámolni, illetve enyhíteni a lakóközösség és a vendéglátósok közötti konfliktusokat. E törekvések kívánatosak, azonban a korszerű, az ütköző érdekeket megfelelően kezelő önkormányzati rendeletalkotást nem helyettesít(het)ik.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy a lakóközösség dönthet úgy is, hogy engedélyezi a nyitvatartást, elég éles kritikát fogalmazott meg az alkotmányjogász:

Sérti a jogegyenlőség követelményét és hátrányos megkülönböztetést eredményez. Az Alkotmányban alapvető jogként meghatározott pihenéshez való jog minden embert (lakót) egyaránt, azonos mértékben megillet. A Csendrendelet a 2/3-os többségi szavazás bevezetésével ezt relativizálja. A kisebbségnek ugyanis szintén joga van a pihenéshez, ez a kérdés szavazásra nem bocsátható.

Itt lépett először a nyilvánosság elé a helyzetet másként értelmező, Terézvárosban is üzleti érdekeltséggel rendelkező dr. Róna András ügyvéd, vendéglátós, többek között a terézvárosi Retox, és az erzsébetvárosi Grandio partyhostelek tulajdonosa, és utóbbival kapcsolatban muszáj megejteni egy kitérőt:

Újra Erzsébetvárosban járunk.

Róna a Grandiot 2010-től működteti a VII. kerületben, Erzsébetvárosban a sok száz közül jelenleg az egyetlen műemléki védettséggel rendelkező, Nagy Diófa 8. számú épületben, amely megvédésére jött létre a Nagydiófa Egyesület, eredetileg Gran’dio Residence néven, 5-7 emeletes, 78 lakásos, 114 férőhellyes mélygarázzsal rendelkező ház épült volna a helyére, aztán végül a kisvárosias hangulatú műemlék épületből olcsó hányóturistákat kiszolgáló romkocsma, illetve partyhostel lett, de legalább fizikailag az épület megmenekült. Ez nem a fővárosi közgyűlésben is (a Fidesszel együtt!) a zsidónegyed építészeti öröksége ellen szavazó Hunvald Györgyön múlt. Az országosan is széles körben ismert politikusok közül a szocialista (többek között korrupciós ügyek miatt később letöltendő szabadságvesztésre ítélt) Hagyó Miklós és a fideszes Pokorni Zoltán voltak azok, akik úgymond kiálltak a zsidónegyed mellett. egyébként a magyar kultúra népszerűsítésével foglalkozó „Párizsi Magyar Keddek” francia kulturális egyesület elnöke szerint a nácizmus és a sztálinizmus sem végzett akkora pusztítást a zsidónegyedben, amit Hunvald Györgyék. )

Negyed a negyedben:

Ez az épület már a múlté:

Épül a pezsgő, élettel teli Gozsdu Udvar is:

Az ész nélküli rombolást végül elkerülő Nagy Diófa utca 8; műemléki védelem alatt.. 

Újra Terézvárosban.

Dr. Róna András a -gyakorlatilag a terézvárosi csendrendelet ellen létrehozott-, VI. kerületi Vendéglátóipari és Élelmiszerkereskedelmi Üzletek Érdekvédelmi Egyesülete vezetőjeként számos alternatívát vázolt a nyitvatartás korlátozására, éjjel-nappal hívható zöldszám, rendőrséggel való szoros együttműködés,biztonsági őrök jelenlétének megerősítése, etikai szabályzat, teraszok zárása, belső hangerőszabályozás.. Persze, önkéntes alapon, rendeleti szabályozás nélkül ezeknek a vállalásoknak sokkal nehezebb érvényt szerezni, illetve számon kérni később, ezt valószínűleg tudták a terézvárosi szórakozóhelyek üzemeltetői, tulajdonosai is. Bár volt egy rövid időszak, amikor néhány kocsmát bezáratott a jegyző, amellyel kapcsolatban az egyébként a Fogasházhoz is köthető Györkefalvi Péter vállalkozó is „nemtetszését fejezte ki”, *a csendrendelet végül a vendéglátósok nyomására felpuhult, , hajnali 1 óra helyett most már akár reggel 6-ig is nyitva tarthatnak a vendéglátóegységek.

Azért a VI. kerületi önkormányzat támogatásával(!) Rónáék elindították a Csendet kérünk! című kampányt, ahol lényegében különböző helyeken osztogatott szóróanyagoktól, és söralátétektől remélték, hogy megszűnik az éjszaka nyitva tartó szórakozóhelyek érkező vagy távozó vendégei által okozott közterületi hangzavar...

Ismert színésznők is arcukat adták a terézvárosi kocsmárosok kampányához:

2010.  -  Erzsébetvárosban még mindig nincs csendrendelet.

Szaporodnak a kocsmák, romkocsmák, nincs előzetes engedélyezési eljárás sem, köszönhetően a fentebb már említett országos kereskedelmi jogszabály-változásoknak, a romkocsmák, és vendégeik - a nagyobb helyeknél a taxik is, egyre több problémát jelentenek a környék, de leginkább a Kazinczy utca szórakozóhelyinek közelében élő lakóknak.

Majd a szocialista Gergely József-féle kerületvezetés, 2010. nyarán, pár hónappal az önkormányzati választások előtt hirtelen megvilágosodva észreveszi, hogy az alig 0.5 négyzetkilométeres területen működő, már akkor is legalább 100 romkocsma, kocsma, vendéglátóegység, illetve azok érkező, vagy távozó, atomrészeg, szűk utcákon üvöltöző vendégköre zavarhatja a lakókat, ezért a korlátlan nyitvatartás helyett, ami ellen eddig semmi kifogása nem volt Gergely Józsefnek sem, most egy huszárvágással azonnal éjféli zárást akar bevezetni az egész kerületben. Nyilvánvaló, hogy ez a vendéglátósok tiltakozását vonta maga után.

Dr. Róna András (jobbról az első) az Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal épülete előtt:

A képviselő-testület, a SZEM-es (korábbi fideszesből „függetlenné” vedlett) dr. Kecskés Gusztávék és Puskás Attila Sándorék, a lakosság érdekeitől független, erősen kocsmabarát módosítását fogadta el, Vattamány Zsolt tartózkodott. Így a vendéglátó üzletek éjszakai nyitva tartási rendjéről 16/2010. (VI. 25.) önkormányzati rendelet lényegi eleme ez lett:

4. § (1) „A bejelentett nyitva tartási rendet korlátozni abban az esetben lehet, ha az üzletet magában foglaló társasház és az üzletet magában foglaló társasházzal szomszédos társasházak közgyűléseinek többsége határozatban kezdeményezi.”

(És itt zárójelben újfent érdemes megjegyezni néhány dolgot, a tisztánlátás végett: Kecskés Gusztáv /teljes nevén: dr. Almási-Kecskés Gusztáv Armand/ a Fidesz-KDNP polgármester-jelöltjeként indult a 2006-os választásokon, Puskás Attila Sándor pedig a helyi FIDESZ alapító tagja, és már a rendszerváltás után, 1990-től tagja volt az önkormányzatnak, már a szabaddemokrata Faragó János erzsébetvárosi polgármestersége idején. (A 2010-ben az éjféli zárást azonnal kisiklató, a kocsmák oldalára álló) Puskás Attila Sándorral kapcsolatban nem is ez az igazi érdekesség, hanem az, hogy 1990. után állítólag a „túl nagy hangerő”, vagy „ismétlődő rendzavarások” miatt több kocsmát is sikerült bezáratnia, „hajnalig járta a helyeket.” Némileg árnyalja a képet, pontosabban segít magyarázatot adni a 2010-es magatartására az, amit Puskás Attila Sándor az 1993-as, a helyi újságban megjelent interjúban állít, azazhogy már több, mint 25 éve is külföldiek igényeit kielégítő vendéglátóhelyet akart nyitni. Kukából nem lesz szalonna, 2010-ben úgy tűnik, hogy a vendéglátós énje tört felszínre Puskásnak, a lakókat képviselő politikussal szemben. Kecskés hivatalosan azért nem támogatta a nyitvatartást korlátozó csendrendeletet, mert szerinte a szórakozóhelyek éjszakai működéséből közvetlenül, vagy közvetett módon származó zajszennyezés az „többnyire idős lakók pihenési gondja”..)

Győzött a kocsmalobbi, így lett két-három napon belül az egységes éjféli zárásból társasházi-közgyűléses bohóckodás. A nagyobb romkocsmák ismét érintetlenül maradtak, azok ugyanis önálló épületben vannak, ahol senki sem lakik életvitel-szerűen, tehát továbbra is zavartalanul működhettek tovább. Kissé bizarr az is, hogy a társasház aljába költözött kocsmától szenvedő lakók csak a szomszédos házakkal együtt tudják kezdeményezni a nyitvatartás korlátozását.

Aztán jött a 2010-es önkormányzati választás, ahol a Fidesz-KDNP színeiben induló Vattamány Zsoltot választották meg polgármesternek...

Hogy mennyire új irány, amit Vattamány képvisel, bár már jórészt mindenki ismeri, majd a folytatásból kiderül..

Fővároshoz fordultunk:
Január 29-én sor került Tarlós István főpolgármester úr szervezésében egy "bulinegyed" ügyben tartott tárgyalásra, melyre már nagyon vártunk. 

Emlékszünk még a 2017-es fővárosi közmeghallgatásra? Akkor  levélben, és  élőben is kérdeztem a főpolgármester urat, hogy segítene-e megszervezni egy kerekasztal beszélgetést a belső-erzsébetvárosi problémákat érintően. Bár az elkövetkezendő egy évben erre nem került sor, a 2018-as közmeghallgatáson ismét nekifutottunk, és nagy örömömre a főpolgármester úr a megbeszélteknek megfelelően megszervezte számunkra a találkozót.

 
A kerekasztal megbeszélésre a Főpolgármesteri Hivatalban került sor, dr. Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes úr vezetésével, hivatalosak voltak az eseményre Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere, Hermann Gábor, a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság  főigazgató-helyettese, a Főpolgármesteri Hivatal Városigazgatás Főosztály vezetője, Németh László, valamint egyesületünk, az Élhető Erzsébetváros Egyesület.

Szomorúan konstatáltuk, hogy Vattamány polgármester úr távol maradt a megbeszéléstől, pedig a megbeszélés időpontja tekintetében maximálisan alkalmazkodtunk a neki megfelelő időponthoz. Maga helyett  Medgyesi Judit aljegyzőt, és Csüllög Szilviát, a Hatósági iroda vezetőjét küldte el, így tehát  nem volt, aki a már ismert szabályozások elsorolásán túl az önkormányzat álláspontját, ügyben alkotott véleményét képviselte volna.

Megállapítottuk, hogy a meglevő szabályozások és intézkedések nem a probléma gyökerét kezelik, csak a meglevő problémák után futva próbálják a károkat enyhíteni.
Felemlítettük a korábban, népszavazással kapcsolatosan tett ígéreteket, miszerint ha a belső részen élők többsége a záróra mellett szavaz, úgy a kerületvezetés "politikai, és erkölcsi kötelességének" fogja tekinteni a helyiek akaratát.
Mivel azóta ezügyben nem történt előrelépés, így mi magunk tettünk javaslatokat, miben látnánk a megoldást.

Szó esett a takarításról, a menekülő lakosságról, a hatalmas zaj- és környezeti szennyezésről, a a vendéglátó helyek aránytalanul csekély hozzájárulásáról, az olcsó overtourism jelenség és a minőségi turizmus különbségeiről, a teraszok nyitva tartásáról, a kocsmatúrákról, a taxik túlzott számáról, és még sok másról.

Az eseményről az index is írt, a cikk itt olvasható.

A vendéglátóteraszok szempontjából történt egy jelentős előrelépés, dr. Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes úr megígérte, hogy a Fővárosi Közgyűlés rendeletben fogja szabályozni a vendéglátóteraszok nyitvatartását, a VII. kerületi szabályozáshoz igazodva. Erzsébetvárosban az önkormányzat tulajdonában lévő közterületen elhelyezett vendéglátó-ipari teraszok működésének rendjéről szóló 46/2012. (XII.17.) rendelet értelmében 22 órakor zárnak a teraszok, kivéve a Károly körúton, Rákóczi úton, és, Erzsébet körúton található vendéglátóhelyeknél, ott a közterület-használati engedélyt a főváros adja ki, a a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) Főv. Kgy. rendeletben jelenleg semmilyen módon nincs korlátozva a vendéglátóteraszok nyitvatartása, és addig lehetett nyitva a terasz, ameddig a kocsma.

Mivel minőségi turizmus tekintetében pozitív példaként említettük többek között Ráday utca kialakítását, valamint a terézvárosi szabályozást, a Főpolgármester-helyettes úr megvizsgálja egy, a terézvárosi és lipótvárosi nyitvatartási rendelethez igazított nyitvatartási szabályozás lehetőségét, melyhez a közreműködésünket kérte.
Korábbi, a kereskedelmi törvényt érintő javaslatunkkal együtt a nyitva tartás szabályozására vonatkozó rendelet-javaslatunkat mind az erzsébetvárosi polgármesteri hivatalnak, mind a fővárosnak továbbítottuk, mely utóbbi itt olvasható:

Köszönjük a résztvevőknek, hogy időt és energiát szántak a problémáink meghallgatására, és szándékot mutattak a helyzet kezelésére, reméljük ezzel megindul egy konszolidációs folyamat Erzsébetvárosban.

Erzsébetváros utcái elsüllyednek a szemétben, vizeletben és üvegszilánkokban. Építészeti értékeinket alkoholos mámorban úszó "bulituristák" pusztítják; gépjárművek, sokmilliós műemléki homlokzatok, kapuk megrongált maradványai köszöntik reggel a hetedik kerületieket egy-egy "GDP-növelő" átmulatott éjszaka után. Mindezen károk fedezésére született meg a felügyeleti díj intézménye, amit az éjfél után nyitva tartó helyektől szed az önkormányzat. Már ha beszedi…

Sajnos azonban mind a beszedés, mind a fizetési hajlandóság oly csekély, hogy 2018-ban a beszedett adó összege 18 millió forint volt(egy év alatt!), míg csak a takarítási költség a 800 millió forintot súrolja a kerületben.

Jó ez így? Kinek jó?

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2006. június 1-jén lépett hatályba, és komoly hatással volt többek között az üzletek éjszakai nyitvatartásának szabályozására, ugyanis kimondja, hogy

"a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete a helyi sajátosságok figyelembevételével az üzletek éjszakai (22 óra és 6 óra közötti) nyitva tartási rendjét rendeletben szabályozhatja."

A tárgykörben született rendeletek aztán vagy kiállták a Kúria Önkormányzati Tanácsának próbáját vagy nem, esetleg oda sem kerültek.

Mi is számít világörökségi területnek?

A 2011. évi LXXVII. törvény 2. § 5. pontja szerint a világörökségi terület a világörökségi helyszín és annak védőövezete.

A világörökségi helyszín: az UNESCO Világörökség Bizottsága határozata alapján a Világörökség Jegyzékbe felvett, világörökségi címmel rendelkező – a törvény 1. mellékletében meghatározott – helyszín, amelyet a kulturális örökség, illetve a természet védelméről szóló jogszabályok alapján nyilvánítottak védetté, és ekként kulturális örökségi védelmet élvező terület, illetve védett természeti terület.
A világörökségi helyszín védőövezete: a világörökségi helyszín környezete, amely az UNESCO Világörökség Bizottságának határozata alapján a világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékeinek sértetlenségét, illetve hitelességének védelmét biztosítja, és amelyet a kulturális örökség, illetve a természet védelméről szóló jogszabályok alapján nyilvánítottak védetté,

vagy jelölték ki, és ekként kulturális örökségi védelmet élvező terület, védett természeti terület, illetve a védett természeti terület védőövezete.

Belső-Erzsébetváros szinte teljes egésze (két utcát leszámítva) a védőövezetbe, nálunk közismertebb nevén a "puffer zónába" tartozik.

És itt el is kezdődnek a problémák:

2. Kimutatások teljes hiánya

"A felügyeleti díjat az önkormányzat kizárólag a felügyeleti díj fizetésére kötelezett üzletek által közvetlenül vagy közvetve okozott, a települési önkormányzatot egyébként terhelő közbiztonsági, illetve köztisztasági feladatokat meghaladóan az éjszakai nyitvatartással összefüggésben keletkező - az önkormányzat által elkülönítetten kimutatott - közbiztonsági, illetve köztisztasági többletfeladatok ellátására fordíthatja"

A probléma abban áll, hogy a kereskedelmi törvény nem határozza meg, hogy az önkormányzatnak milyen kimutatásokat vagy jegyzékeket kell készítenie ezen többletfeladatokról, és hogy ezeknek fizikai illetve jogi értelemben hol kell megtalálhatónak lenniük, meg kell-e jelenniük egyáltalán.

.

Az önkormányzat értelmezésére van bízva, hogy a többletfeladatok ellátása csupán normatív jellegű (másképpen nevezve kvótához kötött) feladatellátást jelent vagy ebbe beletartozik-e esetleg tárgyi eszközök megvásárlásának lehetősége is. És ha igen, akkor milyen eszközök beszerzése megengedett, figyelembe véve, hogy a felügyeleti díjat csak a jogszabály szerint a települési önkormányzatot egyébként terhelő feladatokat meghaladó többletfeladatokra lehet költeni. Így elgondolkodtató, hogy jogszerűnek tekinthető-e egy esetlegesen a közbiztonság megerősítését célzó járőrkocsi vásárlása, melyet nem csak a többletfeladatok ellátására használnak?

Vagy további érdekes kérdés, hogy ha a helyzet inkább a megelőzés lehetőségét kívánná meg, lehetséges-e úgymond "előre" vásárolni, vagy csak a már tönkrement, vagy utólagos feladatellátásra szoruló dolgok orvosolására költhető. Mivel ezeket a kereskedelmi törvény semmilyen módon nem szabályozza, így ez a képviselő-testület saját értelmezésére van bízva, ami esetünkben annyit jelent: akármi is a döntés, semmi sem szabálysértő.

Ettől eltekintve a legsarkalatosabb pont mégis az, hogy az elkülönített kimutatást hol kell megjeleníteni, és ki felel annak tartalmáért. Arról inkább már ne is szóljunk, hogy vajon elegendő-e ha a számokat és adatokat csak a testület ismeri, vagy nagyobb nyilvánosság elé is kell tárni.

3. A felügyeleti díj mértéke

"A felügyeleti díjat negyedévente, az azt követő hónap 15-éig kell megfizetni az illetékes önkormányzat erre a célra létrehozott számlájára."

A díj mértéke maximum 20 Ft/fő/éjszakai nyitvatartási nap, de összege az üzlet éves korrigált iparűzési adóalapjának 0,5%-át nem haladhatja meg.

És máris itt van a következő kérdőjel: Mit jelent pontosan a "korrigált iparűzési adóalap"?

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény rendelkezik az iparűzési adóról, ugyanakkor nem ismer ilyen fogalmat, hogy "korrigált iparűzési adó", tehát a kereskedelmi törvény egy olyan fogalmora hivatkozik, amelyik az adott kérdéskörrel foglalkozó törvényben említésre sem kerül, nem szerepel.

Még nagyobb visszásság, hogy ha a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásnak egy kereskedelmi egysége van, úgy kilogikázható, mit is kéne adóalapnak tekinteni. Ugyanakkor mi a helyzet abban az esetben, ha a vállalkozásnak több egysége is van, lásd például szórakozóhely-láncok?

Ráadásul mit tekinthetünk adóalapnak abban az esetben, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, mert akkor az adó alapját a vállalkozónak a

tevékenység sajátosságaira jellemzően meg kell osztania. 

Sajnos ez a sajnálatosan pontatlan - akár kis gyanakvással még szándékosnak is értékelhető -  meghatározása az adóalapnak súlyos visszaélésekre adhat lehetőséget.

És ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy az adóalap meghatározása szoros összefüggésben van a nettó árbevétellel. Tekintve a tavalyi NAV-os razziákat, mikoris a vendéglátóhelyek több mint fele a razziák alatt sokszorosára nőtt bevétellel dolgozott, ne legyenek illúzióink, mennyi visszaélés történik a nyugta adás elmulasztásával, ezáltal pedig a nettó árbevétel, ezen keresztül az adóalap, és így a felügyeleti díj plafonértékének megállapítása során.

(lásd: https://444.hu/2018/07/05/rossz-a-pia-a-bulinegyedben)

4. A számonkérés, beszedés problematikája

A felügyeleti díj beszedése apparátust igényel. A beszedéssel kapcsolatos előírások végrehajtásához információkra van szükség a vállalkozás adómutatóit illetően, amely információ-igény azonban nem feltétlenül van összhangban az adóhatóság adótitok iránti kötelezettségének megtartásával.
Bár elméletben az önkormányzat jegyzője az önkormányzati adóhatóság, és joga van hozzáférni az adótitkokhoz, a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, hiszen bár a felügyeleti díjnak van köze az iparűzési adóalapon keresztül az adóztatáshoz, maga a felügyeleti díj nem adóztatási tevékenység, így az adatok mégiscsak adótitoknak számítanak.

A jelenleg érvényben lévő törvények értelmében erre csak az jelenthetne megoldást, ha a kereskedelmi törvény pontosan szabályozná, hogy az önkormányzatok felügyeleti díj tekintetében felhatalmazást kaphatnak az adózással összefüggő információkba való betekintésre.

Az adótitok-problematika azonban eltörpül a legnagyobb kiskapu mellett, névlegesen hogy a felügyeleti díj plafonértékének (azaz az iparűzési adó alapja) meghatározásához az önkormányzat az adatokat közvetlenül a vállalkozótól kéri be, ami a vállalkozó által egyoldalúan tett nyilatkozat formájában valósul meg.

Magyarán az adóalapot érintő információ bemondásra kerül elfogadásra!!!

A kerület jelen helyzetében ez életveszélyes, de bármelyik önkormányzat tekintetében is minimum felelőtlen, hiszen ezen egyoldalú nyilatkozatok tartalma alig, vagy csak nagyon nehezen ellenőrizhető.

Külön elkeserítő, hogy a felügyeleti díj fizetése is sajnos a szó szoros értelemben önkéntes, hiszen nincs apparátus az ellenőrzésre és beszedésre, legalábbis a kerületi jegyző, dr. Gotthárd Gábor, és a hatósági iroda vezetője szerint.
Ami beszedésre kerül, elenyésző nevetséges összeg egy önkormányzat büdzséje szempontjából. A szomorú valóság azonban az, hogy ha a beszedés szigorúan megtörténne, még az az összeg sem lenne elegendő az okozott károk orvoslására, tekintetbe véve a kerület nyolcszorosára növekedett takarítási, rendészeti, helyreállítási költségeit.

5. Kettős mérce

Érdekes pont még, hogy míg a kereskedelmi törvény a 22 és reggel 6 között nyitvatartó kereskedelmi tevékenység szabályozását hivatott ellátni, az ezen belül foglalt felügyeleti díj csak a 24 óra után nyitva tartó egységeket érinti. Vajon mi szükség lehet ezek megkülönböztetésére? 
Erzsébetváros esetében, ahol a vendéglátó helyek száma meghaladja az 500-at, komoly munkaerő ráfordításra lenne szükség hogy az önkormányzat e két kategóriát külön nyilvántartásban akkurátusan vezesse és adminisztrálja.
Más kérdés, hogy a VII. kerületi önkormányzat ezt az adminisztrálási feladatot még csak a 24 órán túl nyitva tartó helyek esetében sem végzi el, vagy csak súlyos hiányosságokkal. 

Az elmúlt évben a teljes magyar médiában megjelent egy olyan narratíva, mely szerint ha az Erzsébetvárosban az éjszakai élet korlátozásra kerülne, akkor a helyi lakások ára jelentős mértékben visszaesne, ezért bárki, aki ott él, és aggódik ingatlanjai értéke miatt, vagy befektetési céllal vásárolt lakást Budapest ezen részén, mindenképp támogassa azt, hogy az úgynevezett "bulinegyed" minden korlátozás nélkül, jelen formájában üzemelhessen tovább.

Kezdjük egy fontos ténnyel: Erzsébetváros lakásárainak emelkedése 2016 második felétől kezdve jelentősen lelassult, a 2017-es adatok szerint már csak a budapesti középmezőnyben van, a környező kerületek sorra húznak el Erzsébetváros mellett. Ez bizony egy kellemetlen tendencia, aminek a hátterében egyértelműen a bulinegyed által kiprovokált erőszakos, természetellenes ütemben zajló lakosságcsere áll. Jelenleg ezen a fél négyzetkilométernyi területen annyi eladó ingatlan van, hogy ha valamiben, akkor ebben tényleg messze a budapesti átlag felett áll a bulinegyed. A túlkínálat persze szoros összefüggésben áll azzal, hogy az árak kezdenek visszacsúszni. Ezt köszönheti Erzsébetváros a bulinegyednek.

Sokan állítják, hogy az ingatlanok árát a rövidtávú szálláskiadás, közismert nevén "airbnb-láz" hajtotta fel. Ez így van, és ez igaz más belvárosi kerületekre is. Az igazság, hogy ennek semmi köze a bulinegyedhez. Maga ez a szálláskiadási forma csak a 2010-es évek elején jelent meg, és az utóbbi években lett igazán elterjedt. Ez a folyamat időben egybeesett azzal is, hogy sok más nagyvároshoz hasonlóan az elmúlt években beindult Budapesten is a reurbanizáció, a belvárosi területek újra felértékelődtek. Mindennek esetleg eredménye egyfajta bulinegyed kialakulása, de semmiképp sem az oka! Nem vagyunk egyedül ezzel, nagyon sok európai városban néznek szembe hasonló problémákkal, és több nagyvárosban kiválóan tudják kezelni a helyzetet, a város szövetébe nem beilleszthető éjszakai életet nem próbálják ráerőszakolni a belvárosra, hanem bizonyos korlátozásokkal megteremtik azt a helyzetet, ahol a városrészekben a saját lakásukban élő családok, az albérlők, és a rövid távra megszálló turisták is megtalálják a számításaikat.

Erzsébetvárosban viszont az a helyzet állt elő, hogy ebből a három csoportból jelenleg már egyiknek sem feltétlenül vonzó a kerület, ellentétben Budapest belvárosának más kerületeivel, és ez ami veszélyt jelent az ingatlanárakra, nem egy esetleges korlátozás.A turizmus világszerte növekszik, különböző gazdasági okokból (például a repülőutak megfizethetőbbé válása, vagy akár az ázsiai középosztály erősödése) és kulturális változások miatt (az új generáció nem anyagi javakra, hanem élményekre költi a pénzét) megállíthatatlanul ível felfelé ez az iparág. Ezért minden ország és minden város eldöntheti, hogy ő ebből milyen formában szeretne részesülni. Budapestnek ebben a folyamatban nagyon fontos szerepe van, A Bécs-Budapest-Prága Közép-európai háromszög elmaradhatatlan tagjaként semmi okunk azt feltételezni, hogy a turisztikai forgalom visszaesne, végképp nem amiatt, hogy fővárosunk központjában nem lesz lehetőség a korlátok nélküli teljes lealjasodásra, megzavarva és elriasztva ezzel a kulturált turistákat.

Ezért nagyon téves, és egy szűk érdekkört kiszolgáló érvelés az, hogy a hetedik kerületi, teljesen elburjánzott helyzet nélkül visszaesne, egyes vélemények szerint egyenesen megszűnne Budapest turizmusa.Az aggodalom középpontjában a jelenlegi narratíva szerint a turisták állnak, de beszélnünk kell azokról is, akik pedig Erzsébetvárosban szeretnének élni, vagy például egyetemistaként albérletben lakni. Igen, jelenleg ilyen ember kevés van, és ez nagyon szomorú. Ugyanis az év 365 napján egész nap üzemelő fesztivál már nem csak a családosokat, de már az albérlőket és a fiatalokat is elüldözi. Egy szigorú keretrendszer szerinti záróra minden szempontból utat nyithat a kerület revitalizációjának, az ingatlanok értékében jelentős emelkedést eredményezve.

Ne higgyünk tehát annak a hamis propagandának, amit egy szűk érdekkör akar ráerőltetni a közvéleményre. Egy kerület, ami nem úszik a szemétben, ahol éjszaka lehet pihenni, és ami megőrzi történelmi és épített örökségét mint Budapest belvárosának szerves része, mindenki számára sokkal vonzóbb lesz egy eredményes szabályozás után, legyen akár itt élő, itt befektető, vagy idelátogató turista.

2017-ben a lakossági tiltakozások lépéskényszerbe hozták az Erzsébetvárosi Önkormányzatot az ú.n. „bulinegyed” szabályozásának kérdésében.  A helyzet 2013. óta súlyosbodott évről évre, amikor a -még jelenleg is regnáló- fideszes Vattamány Zsolt vezette önkormányzat megalkotott egy alkotmányos aggályokat felvető helyi rendeletet, amely buligettósította Belső-Erzsébetvárost, azáltal, hogy a kerület 2/3-án szigorú, általános éjféli zárást rendelt el, kivéve a Király u. - Károly krt. - Rákóczi út - Erzsébet krt. által határolt, már akkor is jelentősen romkocsma-szennyezett, külföldi befektetők tulajdonában álló, romos, életveszélyes épületekben működő szórakozóhelyekkel teli területet (ez utóbbi javarészt a jogerősen börtönre ítélt, korábban az MSZP-SZDSZ közös jelöltjeként 2002. óta kétszer is választást nyert Hunvald György egykori polgármesternek, Gál Györgynek és bandájának is köszönhető, ahogy a „pezsgő, élettel teli” Gozsdu Udvar is).

Mivel ma a kereskedelmi jogszabályok alapján egy kocsma megnyitásához elég egy bejelentés, nincs előzetes engedélyezési eljárás, a jegyzőnek csak utólagos kontrollra van (korlátozott) lehetősége, az igénytelen, elsősorban brit partyturisták számára alacsony árak, a lokáció, a sok vendéglátóhely egymáshoz való közelsége miatt, ez újabb vendéglátóhelyek százainak megtelepedését eredményezte a körúton belüli területen. A nagy kérdés, ezek után mennyire tekinthető „spontánnak” a szórakozónegyed alakulása. Ezt nyilvánvalóan előre kellett volna, hogy lássák a döntéshozók, akik persze hivatalosan arra hivatkoztak, hogy a lakók pihenéshez való joga és a vállalkozáshoz fűződő jog közötti „egyensúly” megteremtése miatt alkották meg ebben a formában a 9/2013-as önkormányzati rendeletet (és hogy megvédjék a Középső- és Külső-Erzsébetvárosiakat a szórakozóhelyek túlterjeszkedéstől).

A zajproblémák, amelyek néhány éve még egy-egy utcaszakaszt érintettek, teljes Belső-Erzsébetvárosra kiterjedtek, napi 10 ezer, üvöltöző turista, stag partyk, csoportos garázdaságok, rongálások, nyakig érő szemét, hajnalig üvöltő basszus a kocsmákból, prostitúció, drogkereskedelem, ami lehet valódi, vagy kamu, amikor pl. sütőport kokainként eladva húzzák le a bulizni vágyókat, ez elsősorban a szórakozóhelyeknek okoz gondot, ugyanis kevesebbet tud költeni náluk az utcán megrövidített turista.

„How much in Euro?” - Itt bizonyára színházjegyek értékesítéséről lehetett szó a minőségi tartalmat kereső, kultúrturisták számára:

Emellett az elmúlt 3-4 évben felfutó, rövid távú szálláshely-szolgáltatásból adódó problémák, lépcsőházban ordítozó, lakáshostelben bulizó angol vadbarmok viselkedése az életvitel-szerűen ott élők többsége számára élhetetlenné tette Belső-Erzsébetvárost. Erre szokták cinikusan azt mondani az írott- és elektronikus média (pártállástól függetlenül, túlnyomórészt fekvehányás-párti többsége) által félretájékoztatott átlagemberek, vagy nagyon is tudatosan, a vendéglátóipari- és ingatlanlobbi képviselői, hogy egekben az ingatlanárak, röhögve el lehet költözni onnan. (Vagy mégsem: Kováts Bence kiváló, „Néha a professzor téved” című írása erről az index.hu oldalon. Ezt azért már elég nehéz leugatni, nem is sikerült eddig a „szakértőknek” sem.) 

Az önkormányzat a lakossági tiltakozások miatt 2017. őszére rendkívüli ülést hívott össze, melyet végül október 3-án tartottak meg. Ezzel kapcsolatban kiadtak egy elég érdekes közleményt.

Az a kisebbik gond, hogy a népszavazási kezdeményezés egy árva szóval nem szerepel a közleményben. 

Ami ennél nagyobb probléma, hogy egyrészt a később kiírt népszavazás csak és kizárólag az éjféli zárást érintette, az összes többi ígéretet (visszavonható az engedély, aki naponta többször nem takarít, nyitott nyílászárók mellett tilos a zeneszolgáltatás stb.) attól még rendeletbe kellett volna foglalni a népszavazás eredményétől függetlenül. (Egyébként, ha betartotta volna az ígéretét Vattamány Zsolt polgármester, és dr. Bajkai István korábbi alpolgármester, már rég éjféli zárás lenne, annak ellenére is, hogy nem volt meg az érvényességhez szükséges 50%.)

A lakók (és nem a távol maradó, ide bejelentett befektetők) döntöttek, éjféli zárást akarnak:

De, mi valósult meg a 10 pontból, csak hogy mindenki értse, milyen állapotok uralkodnak jelenleg az erzsébetvárosi bilinegyedben:

1. Nagyon jó, hogy nem lehet többé az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanban vendéglátóhelyet nyitni, csak éppen 2018-ban is ipari mennyiségben adtak el önkormányzati tulajdonú ingatlanokat, 1-2 ellenzéki képviselő kivételével nagykoalícióban, az éjféli zárást leginkább elutasító Hutiray Gyula alpolgármester (aki egyes, meg nem erősített értesülések szerint egy II. kerületi, budai társasházban él, és a 70. születésnapját a Mazel Tov vendéglátóhelyen ünnepelte 2017. szeptemberében, amely hely egyébként éjfél után is nyitva szokott tartani) és Olajos János, az önkormányzati vagyonkezelő, az EVIN Zrt. vezérigazgatója szerint nem kell megkérdezni a lakókat erről, „ebben a hangulatban” nem járulnának hozzá, tehát tudták nagyon jól, hogy az eladott üzlethelyiségek egy (jó) részében (melyekre így nem érvényes a „kocsmastop”), „vajon mi” fog nyílni. Nyilván rendelkeztek információval a vevőkről a képviselők (vagy most már inkább „képviselők”) is, és nem agyatlan szavazógépként támogatták a tömeges önkormányzati ingatlaneladásokat, úgy tűnik, ennyit számítanak nekik a lakók, akik egyben az őket megválasztó szavazók is.

2. Valóban kikerült néhány nagyobb szemetesedény:

(A kép forrása: Élhető Erzsébetváros Facebook-csoport)

És még ehhez is egy év kellett, pedig legkésőbb a 2018-as „idegenforgalmi szezon” elejére illett volna, ilyenkor fontos a közbeszerzés, meg hogy „szabályosan” történjen minden.

Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy a vendéglátósok saját költségükre, elmondásuk szerint százmilliós összegből elhelyeztek gusztustalan, városkép-romboló kék szeméttárolókat, amelyek egyre több helyen gyakorlatilag közterületi kocsmaasztalként funkcionálnak, ez is egy újabb parasztvakítás volt, hogy ők mennyi mindent tesznek (abből, ami egyébként is törvényi kötelességük lenne, például a vendégkörük által okozott mocsok eltüntetése).

Vendéglátós-„kukák” 2018-ban, Legjobbkocsma-módra:

(Forrás: Élhető Erzsébetváros)

 Nem baj, hadd hízzanak a patkányok addig, ahogy korábban is:

Több tonnányi vendéglátósszemét, így nézett ki a „bulinegyed” 2017-ben (de tavaly nyáron sem volt érdemi változás):

3. Így lett, nincs mit vitatni ezen, megemelték a takarításra szánt forrásokat. Ez világörökségi területen (a partytrágy@-negyed körülbelül 70%-a, azaz a Károly krt. - Dohány u. - Klauzál utca, Klauzál tér, Csányi u. - Király u. által határolt terület) közel 400(!) millió forintjába került az önkormányzatnak, és ebben az összegben a takarítógépek még nincsenek is benne, a 2018-as köztisztasági kiadások összege eléri a 800 millió Ft-ot.

(Összehasonlításként, felügyeleti díjból, vagy romkocsma-adóból éves szinten nagyságrendileg alig 15-20 millió Ft folyik be többszáz vendéglátóhely után, felügyeleti díjat a világörökségi területen található szórakozóhelyek fizetnek, a számítási alapja 20 Ft * a kocsma befogadóképessége * a 24 óra után nyitva tartó napok számával. Negyedévente kell fizetni az önkormányzat erre a célra létrehozott számlájára. Van viszont egy plafonszabály, amely alapján a vállalkozás iparűzési adóalapjának 0.5(!)%-át nem haladhatja meg, emiatt ilyen kevés a beszedett pénz, illetve amiatt, hogy számos hely eleve be sem fizeti, ahogy az önkormányzat legfrissebb nyilvántartásából kiderül az elmaradásokból, ebben az esetben a jegyző a kereskedelmi törvény szerint ideiglenesen akár be is zárathatná a vendéglátóhelyeket. A plafonszabály eltörlésével, 80-100 milliós is lehetne évente ez az összeg, ami persze még mindig sokkal alacsonyabb a takarítás költségénél. A kocsma- és ingatlanlobbi ilyenkor szokta verni a nyálát, hogy ott van a 2018-ban egymilliárdos összegű idegenforgalmi adó, ami mellett, ha mondjuk a közterület-felügyeletre áldozott újabb százmilliókat nézzük, már nem annyira rózsás a helyzet, ráadásul azt hajlamosak elfelejteni, hogy az elsősorban a nagyobb szállodák, panziók után folyik be, nem a rövid távú szálláshely-szolgáltatás a mérvadó ennél sem, Vattamány Zsolt fideszes polgármestert, a vendéglátósok jelenlegi nagy kedvencét idézve 2017-ből: „akkor is rengeteg bevételünk lenne ebből, hogyha nem lenne ekkora nyüzsgés.”)  Ezen kívül építményadóból, és a vendéglátóteraszok után fizetett közterület-használati díjból van közvetlen bevétele az önkormányzatnak, ha azonban a köztisztasági, közbiztonsági kiadások mellé hozzávesszük, mekkora károkat okoznak a partyvéglények, pl. a közparkok, játszóterek, autók rongálásával, közlekedési táblák kidöntésével, ablakok betörésével, műemlék-épületek, templomok lehugyozásával, stb. egyértelműen kijelenthető hogy hatalmas ráfizetés az önkormányzatnak is az erzsébetvárosi vigalmi fertő. A vendéglátósok, amikor elfogytak az érveik, olykor próbálják a hajléktalanokra fogni a vendégkörük által okozott problémát, „Azér' a Rákóczi út árkádjait is a csövesek szarják össze.” Ami (valamennyire) igaz, csak azt az egyébként köztudomású tényt hagyják figyelmen kívül, hogy ahol sok vendéglátóhely van, ott arányaiban lényegesen több a hajléktalan, mint a város egyéb részein, tehát részben ez is a kocsmáknak, éttermeknek „köszönhető”. Az utcákon, parkoló autók között, elsődlegesen turistáktól származó embersz@r-kupacokról pedig diszkréten hallgatnak a vendéglátósok.

Nagy kutya lehetett.. :

(Forrás: Élhető Erzsébetváros)

4. A takarítógépek kapcsán csak részlegesen sikerült, egyébként lásd 2-es pont, „kissé” megkésve

(Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy egy Huvald Györgyhöz köthető Facebook-oldal a fentebb látható, „bulinegyed” nappal 2017 c. videót egy éve nemes egyszerűséggel lelopta a YouTube-ról, és saját alkotásként kampányoltak vele, mondván ők is „ezellen küzdenek”, aztán valószínű a szerzői jogok megsértése miatt ez lekerült a közösségi oldalról. Egyébként kb. az égvilágon semmit nem tett az MSZP az elmúlt években a lakosságért ( talán egy-egy kampányfotó erejéig felszedtek néhány kutyaürüléket), sőt, Hunvald emberei, dr. Kispál Tibor és Devosa Gábor pl. az 1400 fős Tesla technoklubot is szemrebbenés nélkül szavazták meg a Fidesszel együtt néhány éve, pontosabban az Elektrotechnikai Múzeum hátsó udvarán található épület „gazdasági célra történő hasznosítását”. Az álellenzék számos ingatlaneladásnál, kocsma céljára történő bérbeadásnál, vendéglátóteraszoknál együtt szavaz a Fidesszel, ezért lehet, hogy a 2014-től egy fős ellenzéki többség ellenére is gördülékenyen ment tovább a kerületrombolás.)

Hunvaldnak egyébként komoly gyakorlata van a takarításban, a Fidesznek őt kellett volna alkalmazni (ha már a 2/3 ellenére a független igazságszolgáltatásnak köszönhetően erkölcsi bizonyítványa is van, bár takarítani büntetett előélettel is lehetne), talán csökkentek volna a köztisztasági kiadások, már amennyiben nem lopt- adta el a takarítógépet is azóta:

(Az önkormányzati pártlapban jelent meg ez a fotó, körülbelül 12-13 éve) 

5. A „megkezdi”-szót elég tágan lehet értelmezni, a Klauzál téri wc meg el is készült, úgyhogy itt talán túlvállalták magukat, kár, hogy csak este 6-ig van nyitva (vagy még addig sem). 

6. Semmi nem lett belőle

7. Megemelték a közterület-felügyelők létszámát, de a lakosság szubjektív véleménye alapján nem javult a hatékonyság, ugyanúgy nem lépnek fel a pub crawl-okkal szemben például, az idegen nyelven beszélő rendészekről sem lehet sokat tudni

Így néz ki egy teljesen átlagos pub crawl, vagy más néven kocsmatúra, amely az önkormányzat szerint „nem létező jogi kategória” (Kb. 30 másodperctől durvul el nagyon, és mindez egy lakóövezet közepén.): 

8. Érdemben itt sem tapasztalható semmilyen változás, hiába lett több hivatali munkatárs, továbbra is veszélyes mértékű környezeti zajjal dübörög többek között a Telep, a Központ, vagy a Gozsdu Sky Bar, meg persze az Ellátóház nevű kupleráj is, hogy csak néhány hely legyen említve. Ha a hatósági iroda munkatársainak létszámán múlt, hogy mennyire tudják ellenőrizni a vendéglátóhelyeket, az több problémát felvet, például, hogy a kereskedelmi hatóság korábban nem tett maradéktalanul eleget a jogszabályi kötelezettségének, és hivatalból nem (vagy csak jóval ritkábban) ellenőriztek kocsmákat (és valószínű, azt is délután 2-kor). A másik probléma, ami a bejegyzés alapkérdését érinti,ha dr. Gotthard Gábor, a kerület jegyzője úgy érzi, hogy nincsen eszköze ahhoz, hogy érvényt szerezzen a jogszabályoknak, és nem tudja biztosítani a lakosság alapvető jogait, akkor vagy javasolnia kellett volna a képviselő testületnek (noha ez nem kötelessége), hogy vezessenek be egy általános zárórát, mert nem bír ennyi kocsmával a kereskedelmi hatóság, vagy pedig a jegyzőnek le kellett volna mondania. (Amit sohasem késő megtennie..)

 A Madách Imre úton (sem) mindig csak a vendégek hangosak:

9. Nyáron valóban több rendőr volt a kerületben, de nem minden területen, ahová nem jutott rendőr, oda jogkör nélküli valtonosok kerültek súlyos 10 milliókért, akik még egy hangosan vonuló csürhével sem tudnak mit kezdeni.

Ennyit tehet egy valtonos biztonsági őr közterületen, a „bulinegyedben”. Még jó, hogy az önkormányzat 10 milliós nagyságrendű összeggel támogatta őket 2017-ben, és 2018-ban is:

Azt az apró, nem elhanyagolható tényt azért érdemes megemlíteni, hogy a (sokszor külső kerületből érkező, helyismerettel nem rendelkező) rendőröket a BRFK küldte ide, az V-VI-VII. kerületet bilinegyedtől függetlenül, egy összefüggő területként kezelik, mint „belváros”, így ennek semmi köze Vattamányékhoz, egyáltalán nem a kerületvezetés érdeme, hogy több rendőr teljesített szolgálatot az utcákon.

10. Nem írták a közterület felügyelők vonatkozásában, hogy ez állandó utcai jelenlét, viszont járőrautót valóban lehetett látni több helyen, nagyobb gyakorisággal 2018-ban, ezért hívásra valószínű hamarabb ki tudtak érni, de „posztos” rendész sehol sem volt , enyhe jóindulattal elmondható, hogy ezt a vállalást teljesítették.

A -gyakorlatilag megígért- nyitvatartás korlátozásáról egy árva szó nem esett azóta sem, a lakossági panaszokra az önkormányzat, nem-, vagy alig reagál, de érdemben sosem cselekszik, a Belső-erzsébetvárosi lakók menekülnek, a kocsmák és vendégeik pedig zavartalanul terrorizálhatják a lakókörnyezetet. Ilyen egy fejlett nyugati nagyváros közepén, kevesebb, mint egy négyzetkilométeren, több ezer ember által lakott területen, amely rendeltetése alapján mindig is lakóövezet volt, egész egyszerűen elképzelhetetlen,

A VII. kerületben az önkormányzat és egyes vállalkozók, befektetők szerint természetes, West Balkán ide- vagy oda, hogy 2000 fős befogadóképességű diszkók vannak szűk, belvárosi utcákon (nem ritkán taxishiénákkal, dealerekkel, prostituáltakkal a környékükön):

 (Érdekesség, hogy hat éve még ennél jóval kevesebbért is be akart záratni egy helyet az erzsébetvárosi jegyző, hát.. alaposan kitolódott az ingerküszöbe azóta.)

A VIII. kerületben teljesen más a hozzáállása a helyi önkormányzatnak, ott már két nyomorult kocsma is kiverte a biztosítékot (Józsefvárosban a csendháborítást, a garázdaságot nem tekintik alapvető jognak, merthogy nem is az, ellentétben a lakosság egészséges környezethez- így a pihenéshez - való jogával.):

Pedig semmi különös nincs abban amit dr. Sára Botond józsefvárosi polgármester és a VIII. kerületi önkormányzat csinál, pusztán betartja (vagy legalábbis próbálja betartani) a jogszabályban előírt kötelezettségeit, ami Erzsébetvárosban legalább 10-15 éve nem sikerül az önkormányzatnak, akár a romkocsmák alapjainak lefektetésében, és ingatlanpanamákban közvetve (vagy még közvetlenebbül) érintett, milliárdos kárt okozó, a zsidónegyed építészeti örökségében felbecsülhetetlen pusztítást végző „gennyes tus”, akár a vendéglátósok által sakkfiguraként irányított, a lakosságot levegőnek néző, Alaptörvény-ellenes rendeletekhez áldását adó gitárművész „redvás szendvics” vezetése alatt áll a kerület.

Bulibáró

Sokszor felmerül a kérdés, miért van az, hogy Budapest minden kerületében létezik olyan rendelet, mely a szórakozóhelyek nyitvatartását szabályozza, kivéve egyetlen kerületet: Erzsébetvárost?

Az erzsébetvárosiak elszánt küzdelmet vívnak a "buliturizmus" és az "overtourism" jelenségei ellen, tudván, hogy a kerület állagát, kulturális értékeit a szabadjára engedett éjszakai élet évről-évre pusztítja.

Aki nem tapasztalta még a hetedik kerületi állapotokat, el sem tudja képzelni, milyen attrocitások érik a helyieket nap mint nap. A küzdelem során kialakult egy nézőpont, miszerint amíg a helyzetet nem lehet valami módon rendezni, igenis szabályozni kéne a szórakozóhelyek négyzetméterre eső számát és nyitvatartásukat.

Erre a nézőpontra számtalan ellenvetés érkezett, mind a vállalkozói oldalról, mind a laikus más kerületekben élők oldaláról, a médiáról nem is beszélve. Sajnos hiába mondom el egyszer, kétszer, ezerszer, valahogy mégis mindig ugyanazok az érvelések jönnek szembe velem.

Ezeket a főbb ellenvetéseket igyekszem most bemutatni és megcáfolni, pontokba szedve:

1. Ellenvetés: A záróra nem old meg semmit, mert az emberek kimennek az utcára.
   
   Válasz: Az emberek ugyanúgy az utcán lesznek ha hétkor zár a hely, és ugyanannyi idő alatt oszlanak el, csak nem mindegy, hogy ez mikor történik, normális időben vagy hajnalban. Ha nincs mit csinálni, nincs hova menni folytatni az ivást, akkor mindenki haza fog menni.
   
   
2. Ellenvetés: A megoldás az ablakok szigetelése és a légkondi beszerelése.
   
   Válasz: A zaj a tökéletesen szigetelt ablakokon is bejön, vagy ha kocsma van a házban, akkor belülről rázza a házat. A légkondi sokak számára egészségtelen, beépítése drága, illetve havi rendszerességgel megdobja az áramszámlát is.
   
   
3. Ellenvetés: A helyek csődbe mennek éjféli zárással, az emberek akkor indulnak el bulizni. Ezrek veszítik el a munkájukat.
   
   Válasz: Nem is olyan régen még el tudtak indulni az emberek bulizni korábban. Az, hogy ma ilyen későn indulnak el, többek között a belvárosban elérhető 0-24-es bulilehetőségnek is köszönhető. A tyúkot meg a tojást ne cserélgessük folyamatosan. Valószínűleg nagyon kevesen veszítenék el a munkájukat, de ha meg is történne, a komoly munkaerőhiánnyal küszködő piac pár perc alatt ajánlatokkal halmozná el őket.
   
   
4. Ellenvetés: A világörökségi területre (és annak védőzónájára) nincs rendeletalkotási lehetősége az önkormányzatnak
   
   Válasz: Nem igaz. Erre a területre alapból van szabályozás, mely korlátozza a 24 és 6 óra közötti nyitva tartás lehetőségeit, pont a terület védelme miatt. Semmi jogi akadálya annak, hogy a kerület vezetése egységes csendrendeletet vezessen be.
   
   
5. Ellenvetés: A kerület egyetlen bevételi forrása a kocsmák tevékenysége.
   
   Válasz: A vendéglátóhelyektől a kerület nem kap szinte semmi pénzt. Az önkormányzat saját bevallása szerint a kassza a bulinegyedhez köthető problémák miatt lényegében teljesen üres.
   
   
6. Ellenvetés: A bulinegyed létrejötte miatt biztonságosabbá vált a környék.
   
   Válasz: Budapest más kerületei is biztonságosabbá váltak, mint tegyük azt a 90-es években voltak, ez nem a bulinegyed érdeme. A bulinegyed viszont teljesen új, a kerületben korábban nem jellemző, vagy teljesen ismeretlen bűnözési formákat hozott.
   
   
7. Ellenvetés: Az ingatlanok értéke az egekbe szökött
   
   Válasz: Az ingatlanok többsége (főleg a nagyobb alapterületűek) nagyon nehezen eladhatóak jelenleg, a befektetők kivárnak, a lakosság menekül, hatalmas a kínálat, szinte mindig csak ár alatt lehet eladni bármit is. A felvetés egyébként is csak akkor érdekes, ha valaki eladni szeretne. Aki itt lakni, élni akar, annak az ingatlan értéke nem releváns.
   
   
8. Ellenvetés: Aki bármilyen zárórát szeretne, az nem hajlandó kompromisszumokra.
   
   Válasz: Az, hogy a lakosság megtűri házaikban és mellett a kocsmákat, egy kompromisszum eredménye. Munkanapokon az emberek többsége nem éjfél után szeretne aludni menni