Az elmúlt napokban nagy vihart kavart Niedermüller-ügyről szinte mindenkinek volt véleménye, pro, és kontra egyaránt. A magam részéről igyekeztem nem belefolyni a dologba, mert bár van véleményem, azt milyen minőségben mondanám? Kerületi civil lakos, magánember, egyesületi elnök, vagy erzsébetvárosi független önkormányzati képviselő? Bizony tartottam tőle, hogy ilyen helyzetben a magánvéleményem hogyan is mondanám anélkül, hogy össze legyen mosva képviselői munkámmal, vagy a kerületi egyesületünkkel.

Elöljáróban az elemzés előtt talán elég is annyi, hogy a kérdéses, és mindenhol idézett mondat többedszeri (tehát valóban többedszeri) meghallgatását és a polgármester magyarázatát hallva is természetes, ha felmerülnek kétségek a tartalom jelentését illetően, de végső soron meg is lehet magyarázni, mire akart célozni Niedermüller Péter.

Hozzáteszem azonban, hogy objektíve már sosem fogjuk megtudni, hogy egy szerencsétlen megfogalmazásról van szó, vagy freudi elszólásról, hiszen ezt csak maga a polgármester tudhatja, - ha elmondja, ha nem -, minden más pedig szubjektív vélemény csupán. Ugyanakkor régen rossz, ha olyan mondatok hangzanak el egy polgármester szájából, amelyek első hallásra (és talán még második, vagy harmadikra is) vallási, faji, vagy nemi hovatartozás alapján megkülönböztetőek, és csak utólagos magyarázattal nyerik el eredeti értelmüket.

Elhangzott tehát az ominózus mondat, amelyet a Magyar Hang legkevésbé sem kormányközeli újság közölt első ízben. Felröppen a hír, dagad a botrány.

„Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény (!) középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük.”

Innentől pedig már privát véleményem következik, mint magánember, mint politikus, kinek hogyan tetszik.

Mit tettem volna én egy ilyen helyzetben?

Nyilvánosan elnézést kértem volna, (melyre tucatnyi médiaorgánumban nyílt lehetőség), elmondtam volna, hogy ez egy félreértés, elmagyaráztam volna miben áll a félreértés, számtalan referenciával igazolom az eddigi kirekesztés ellenes tevékenységemet, és mindenkit biztosítok, akit félreérthető szavaim megbántottak, hogy eszem ágában nem volt semmi kirekesztés, a jövőben gondosan figyelek szavaim egyértelmű voltára. Ezzel a balhé nagy valószínűséggel pillanatok alatt rendezve lett volna, és pikk-pakk, ahogy jött, ment is volna a közélet marginális emlékezetéből.

Hogy miért gondolom, hogy ez így lett volna helyes?

Nagyon egyszerű. Amennyiben az ellenzék célja 2022-re a szavazatmaximalizálás, akkor azt gondolom, az ellenzéki politikusok nem engedhetnek meg maguknak olyan tipusú árokásást, mint amilyen ez: 
"A nem fideszesek igenis tudják mire gondoltam, a fideszesek meg csak kiforgatják a szavaimat". Valószínűleg számtalan kiábrándult fideszes szavazó él kishazánkban, akik fehérek, heterok, és keresztények, és ennél fogva sértőnek érezték Niedermüller úr kijelentését. Nekik kijárt volna egy "elnézést kérek". Hovatovább még az is lehet, hogy a csökönyös kitartás az "én táborom igenis érti mire gondoltam" mellett képes volt generálni azt a jelenséget, hogy a fideszes szavazók ismét egymásra találjanak, egységbe kovácsolódjanak, hiszen azt látják, ők le lettek "rémisztő képződményezve", és emellett még lássuk be: le is lettek hülyézve, hogy nem tudnak szöveget értelmezni.

És mit tett a polgármester?

Dárdaként beleállt a maga igazába, és ezen felbuzdulva csípőből tüzelt minden olyan ellenzéki orgánumra és publicistára (is), aki foglalkozott az üggyel. (Felidéztem, utoljára mikor láttam ezt a jelenséget. Nem is olyan rég volt, a választásokat követően, mikor az új zuglói polgármester gyanús SzMSz rendelet-tervezetét firtatta az Átlátszó, a HVG, és egy tucat ellenzéki oldal, és az ottani polgármester fideszbérencezést kiáltva hazugozta a korábban őt teljes lendülettel toló ellenzéki médiát, miközben csöndben visszavonta az előterjesztését. De ez csak egy mellékszál, egy apró asszociáció.)

Ezt követően mit tesz a polgármesterünk?

Mit tett, midőn mentőkötelet kapott nem csak az ATV-től, de még számtalan más helyről is, hogy pillanatok alatt elsimíthassa ezt az ügyet? Az egyenes beszédben elmondja, hogy nem hogy nem kér bocsánatot, de még tőle kérjenek inkább bocsánatot. Innentől kezdve már teljesen mindegy volt, hogy igaza van, vagy nem, rasszista kijelentést tett, vagy nem, a média és a kormánypárt számára ez egy dacos hadüzenet kihirdetése volt. Megkezdődött tehát a politikai árokásás, a párthívő szekták verbuválása és összeugrasztása, az ügy habosítása, mialatt az erzsébetvárosiak ügyei állnak, a kerület pedig továbbra is megoldatlan problémákkal küzd. Ilyen az, amikor egy kerület áldozatul esik a pártpolitikának. Mert ez innentől már csak műsor a saját szekértábornak. Cirkusz, és kenyér. És mialatt a felszínen dúl az ideológiai háború, a felszín alatt zajlik a fehér kesztyűs kézfogás, és az üzleti együttműködések. Akik pedig mindezt megsínylik, azok a választópolgárok, és jelen esetben a kerületünk. Hogy csak egy egyszerű példával éljek: a jelenlegi önkormányzat ellenzéki többségben mind a kampány alatt, mind a testületi üléseken a mai napig teljes összhangban elítéli és számonkéri a korábbi fideszes kerületvezetést, miközben egyöntetűen és kivétel nélkül a törvényi normán túl dupla végkielégítéssel és kétséges szabadságmegváltással jutalmazta a volt polgármestert, egyetlen ellenszavazattal, ami az enyém volt. 

Hogy helyesnek tartom-e a tüntetést?

Egyszerre nem, és igen.

Nem, mert valóban olyan felszólaló is volt a tüntetésen, akinek nem kell a szomszédba mennie kirekesztő megjegyzésekért, és lássuk be, nagyon nem kellett megerőltetniük magukat, hiszen a polgármester cseppet sem belátó magatartása tálcán kínálta a helyzetet: a kormánypropaganda egy percet nem habozott, hogy beszálljon a politikai árokásósdiba, és ágyazzon meg saját frontjának.

Ugyanakkor igen, helyesnek is tartom, mert sok olyan ember is elment, aki nem feltétlenül Fidesz szavazó, de egyetért azzal, hogy ne hangozhassék el ilyen kijelentés polgármester szájából. A szabad vélemény nyilvánításhoz pedig igenis mindenkinek joga van, pártállástól függetlenül. A "hogy mertek ti dumálni, pont ti, amikor ti ezt és ezt mondtátok" nem lehet érv, HACSAK nem történik egy bocsánatkérés, különben elkerülhetetlen lesz a párhuzam, ami a választásokkor is szembeötlő volt: a "jó jó, korruptak vagyunk, de a másik az sokkal korruptabb, és ezért nekünk minden megengedett, - még a korrupció is - hogy legyőzzük őket" mentalitás.
Tény tehát, hogy a tüntetés szervezői kimaxolták a hergelést, de nem 100%-ban lehet a szemükre vetni, hogy nem vették figyelembe a kontextust, két okból is: Az egyik, hogy nem egy mondat lett kiragadva a szövegkörnyezetből, hanem a teljes hosszúságú, bővített mondatban megfogalmazott gondolat lett beidézve, ami valóban csak utólagos magyarázattal helyretehető (és az is csak a belátó vagy nem megsértett embereknek), a másik pedig hogy visszatekintve az ellenzéknek jó hosszú lajstroma van a kontextusából kiragadott kormánypárti szereplők idézeteiből. Ez persze nem mentesíti egyik oldali sajtót sem az alól, hogy a kontextusból kiragadott idézetek minimum félrevezetőek, de lássuk be, Niedermüller kiváló ürügyet adott a Fidesznek egy kis törlesztésre, főleg úgy, hogy itt a kontextusból kiragadás azért gyenge lábakon áll, tekintettel a teljes beidézett bekezdésre.

Alternatíva:

Ami azt illeti, a legtisztább helyzet az lett volna, ha a jogvédő szervezetek közösen hirdetnek tüntetést, egyesítve minden ideológiát, és egész egyszerűen megbékélésre, megbocsátásra szólítják fel a megjelenteket, de persze tudom, hogy ebben az országban ez csak egy naív elképzelés marad. Emiatt is gondolom azt, hogy egy bocsánatkérés elegánsabb lett volna, mert a kevély magatartás minden szereplőnek, de itt  leginkább most Erzsébetvárosnak árt. (Zárójelben ide kívánkozik, hogy ez a fajta kevély hozzáállás számomra nem újdonság, hiszen a testület működése jószerivel a "ha nem vagy velünk, ellenünk vagy" elv alapján történik, és e kimondatlan paktum szerint eljárva kezelik ellenségként azokat a civileket is, akik nem hajlandók pártérdekeket figyelembe venni. Elég csak megnézni, hogy az általam beadott előterjesztések a szavazásig sem juthatnak el, még az ülés elején levetetik napirendről, hiába szolgálnák a kerületi lakosság érdekeit.) 

És akkor egy mellékszál, amit Rónai Egonon kívül még sokan felvetettek: tételezzük fel, hogy kicseréljük a fehér, vagy hetero, vagy keresztény szavakat valami más, akár rasszra, akár identitásra, akár vallásra. Kár is tagadni, hogy atombombával lett volna egyenlő a felzúdulás, a kutyát nem érdekelte volna sem a kontextus, sem az hogy félre van-e magyarazázva vagy nem. Ezt pedig kettős mércének hívják. 

Összegezve:

Szummázva a történéseket, mint magánember hiszem, hogy ma Magyarországon mindenkinek joga van megkülönböztetés nélkül élni faji, nemi, vallási identitásától függetlenül. Elítélem mind a kormányoldali, mind az ellenzéki hisztériakeltést, és politikai árokásást, saját tábornak mellveregetést.

Mint önkormányzati képviselő pedig hiszem, hogy hiba polgármesterként gőgösnek, dacosnak lenni, el kell tudni ismerni a tévedést, (még akkor is, ha az esetleg félreértés, vagy egy rossz megfogalmazás), tudni kell elnézést kérni, és kerületi első emberként inkább polgármesternek lenni, kerületi ügyekkel foglalkozni, mint pártpolitikusként 2022-re kampányolni.